LKG Leövey Klára Gimnázium / Iskolánkról

Az építész szemével...

(Az alábbi elemzés a "Védett értékek a Ferencvárosban" címû CD-ROM-on jelent meg, melyet a Ferencvárosi Önkormányzat Fõépítészi Munkacsoportja készített)

Az iskola alapítója, s kezdetben névadója Ranolder János veszprémi püspök volt. 1806-ban született Pécsett, polgári család sarjaként. Iskoláit szülõvárosában kezdte, majd Pesten folytatta. Pappá szentelése után elõször a pécsi püspökségen dolgozott, késõbb Bécsben tudományos képzésen vett részt. Hazatérése után, 1840-tõl a pesti egyetemen oktatott, 9 év múlva veszprémi püspök lett. Nagy összegeket fordított közcélokra: alapítványokat hozott létre a pécsi szegények, betegek gyógyítására, a veszprémi egyházmegye rászoruló papjai, apácái, iskolái támogatására. Veszprémben az egyházmegye más városaiban kórházat, zárdát építtetett, két leánynevelõ intézetet alapított. A fõváros részére 100.000 forintot adományozott egy leánynevelõ intézet céljaira.

Nagylelkû adományával kezdõdött a 122 éves iskola története. Ranolder János püspök alapítólevelében a következõket olvashatjuk: "Istené a dicsõség! Óhajtásom és hivatásomnak szent kötelességérzetében elhatározott szándékom Pest [...] Ferencz külvárosában Isten adományaiból, Isten dícsõítésére embertársaim javára, üdvére katholikus leánynöveldét építeni és alapítani és azok vezetésével a Szeretet leányait, vagy amint õket nevezik, az irgalmas nénéket megbízni. Amiért arra is kérem Pest városának tisztelt elöljáróságát és közönségét, jelölve ki ecélra egy, a vízáradás veszélyétõl ment helyen legalább 300 négyszögölnyi területet és azt azon tiltakozással, hogy ezen telek és ezen felépítendõ intézet senki által és semmi más célra sohasem használtathassék, mint ezen intézet eltulajdoníthatatlan tulajdonát betelekkönyveztetni ezen szavakkal: «A Szeretet De Paul Szent Vince-rendi leányainak Pest Ferencz külvárosi katholikus leányneveldéje». Ezen épület felépítése és teljes, a házi kápolnáját ideértve, belfelszerelésére 50.000 forintot szántam [...] (Budán, november hó 24-én 1871.)" A leánynevelõ intézet célja a ferencvárosi leányok magyar szóra, háziasságra és családszeretetre való nevelése volt. Az elméleti képzés mellett a gyakorlati oktatásra is nagy súlyt fektettek.

1875-ben elkészült Ranolder püpök alapítólevelének megfelelõen az "anyaépület" a Vendel és a Thaly Kálmán (akkor még Gyep) utcák sarán a fõváros által biztosított 300 -öles telken. Sajnos az ünnepélyes megnyitón szeptember 29-én Ranolder püspök már nem lehetett jelen. A halál 1875. szeptember 12-én ragadta el.

Az új, egyemeletes zöld épületben kisdedóvó, háromosztályos elemi iskola, egy munkaosztály és egy kis internátus kapott helyet. A földszinten a négy tanterem, az emeleten a kápolna, a nõvérek lakásai és a tucatnyi gyermek elhelyezését szolgáló háló helyezkedett el. Az iskola ekkor a telek közepén, elõ- és oldalkertekkel körülvéve, szabadon állt. Homlokzata a Thaly Kálmán utcára nézett, melyet közepén, az épület szimmetriatengelyében timpanonnal záródó, erõteljesen kiemelkedõ rizalit osztott ketté. Minden bizonnyal a rizalit mögött, a középtengelyben volt a kápolna, hiszen az épület "lelkét" mindig kellõen hangsúlyos helyre tervezték. A bejárat szintén középen nyílt a Thaly Kálmán utca felõl, tõle jobbra és balra egy-egy kevésbbé díszes, egyszerûbb keretezésû axis kapcsolódott a kiemelt rizalithoz. A homlokzat két oldalán négy-négy ablaksáv húzódott, melyet vízszintes párkány osztott ketté a földszint és az elsõ emelet között. Az épület tetejét a szárnyakon körbefutó koronázópárkány szegélyezte.

Az anyaépület megépítését következõ 33 évben szinte folyamatosan bõvítették az iskolát. Az 1880-as években egymás után nyíltak meg az elemi iskola IV., V., VI. osztályai, illetve a felsõbb népiskola I. és II. osztályai, így az épületet hamarosan kinõtte az intézmény. Az elsõ bõvítésére 1890-ben sor került. Röck Szilárd ügyvéd, aki teljes vagyonát jótékony célokra fordította, 50.000 koronát hagyott végrendeletében az intézetre. Ebbõl az összegbõl az anyaépületre második emeletét és egy rövidebb oldalszárnyat emeltek. (Abban az idõben a Franzstadt külsõ része szinte még teljesen német ajkú volt. Éppen a magyar nyelv "terjesztése" volt az, ami az intézetbe 1876-ban ellátogató ügyvédet arra ösztönözte, hogy jelentõs összegeket adományozon az intézetnek. Elsõ látogatása után 15.000 forintot adományozott a nõvérek javára, majd végrendeletében újabb jelentõs anyagi segítséggel támogatta az intézetet. Az adakozó óhaja szerint ez az összeg a nõvérek szükségleteinek fedezésére szolgált. A nõvérek azonban a fõváros engedélyével az épület fejlesztésére fordították.) Ekkor már nyolc tanterem volt a házban, s az internátus több mint száz tanulónak adott otthont a második emeleti hálótermekben.

A polgári leányiskola megnyitását az 1892-ben megépített kétemeletes jobboldali (dél-keleti) szárnyépület tette lehetõvé, melyhez a fõváros új telek adományozásával és 32.000 koronával járult hozzá. A mai Balázs Béla (akkor Ranolder) utcai szárnyban kaptak helyet a polgári iskola négy osztályán kívül az internátus nappali termei, két hálóterem és az ebédlõk.

Az egy évvel késõbb megindult tanítónõképzés újabb bõvítést tett szükségessé. 1897-ben Budapest Székesfõváros Tanácsa úgy döntött, hogy az építkezésre felvett kölcsönök törlesztésére húsz éven keresztül évi 3500 koronát utal át az intézetnek. Még ebben az évben elkészült a Vendel utcai szárny Kauser József mûépítész tervei szerint. Az alagsorban a tornaterem és az ebédlõ, a földszinten és a második emeleten a nõvérjelöltek nappali- és hálótermei, az elsõ emeleten pedig a tanítónõképzõ termei kaptak helyet. Ezzel egyidõben készült el a - ma már csak fényképen látható - tégla és kovácsoltvas kerítés is.

A századfordulóra az épület 85 helyiségével Budapest egyik legnagyobb iskolaépülete lett, melynek belsõ kialakítására is nagy gondot fordítottak: "A tantermek egyenlõ nagyságúak, mindegyik 8,5 m hosszú, 6 m széles, 4,5 m magas. Három nagy ablak 1,35 m szélességben 2,8 m magasságban, fölérnek egészen a mennyezetig [...] A fûtésre cserép- és vaskályhák szolgálnak, melyeket a folyosóról kell fûteni. Világítás céljából a tantermek mindegyike hat Auer-féle gázlámpával van ellátva [...] Ezen kívül, ha kell, kézi kõolajlámpák is vehetõk igénybe [...] A ruhafogasokat a zárt folyosókon helyezték el. A padok a gyermekek nagyságához vannak szabva, a képezdei II., III. és IV. éves növendékek asztalok mellett székeken ülnek. A fekete táblák a falra vannak erõsítve s csigákon föl- és letolhatók [...] A szertár minden szükséges fizikai s vegytani eszközökkel föl van szerelve [...] Az épület folyosóit s termeit szobrok és képek díszítik, [...]"

Az intézet házi kápolnájának átépítésére, bõvítésére 1900-ban került sor. Egykor a központi épület elsõ emeletén elhelyezkedõ, gótikus stílusú imaházat Lohr Ferenc festõmûvész freskói díszítették. Ebben az idõben az óvoda is külön épületet kapott a Thaly Kálmán utca 36. szám alatti földszintes házban.

A tanulók - fõként a polgári iskola növendékeinek - száma tovább nõtt, így 1907-ben újabb építkezések kezdõdtek, melynek anyagi fedezetét egy magát megnevezni nem kívánó adományozó teremtette meg. Ekkor épült fel az udvar végében a háromemeletes keresztszárny, melynek földszintjén és elsõ két emeletén az internátus nappali szobái, valamint zongoraszobák helyezkedtek el, míg a harmadik emeletre a rajzterem került. A keresztszárny megépülésével végleges formát öltött a hangulatos, épüleszárnyakkal közrefogott belsõ udvar.

1908-ban megvásárolták a meglévõ iskolával átellenben fekvõ, kisdedóvó melletti telket és itt építették meg a Ranolder Intézet polgári leányiskola új épületét. A gótikus stílusú épületben nyolc tanterem, tornaszoba, tanári szoba, könyvtár és szertár létesült. Még ebben az évben elkészült az anyaépülettõl jobbra, annak Thaly Kálmán utcai frontjának homlokvonalán emelt kétemeletes toldaléképület. Az épületeket Salkovits Károly mûépítész, királyi fõmérnök tervezte. "Az építményeknél különös gondot kellett fordítanunk arra, hogy egyrészt a már meglévõ anyaépülettel alaprajzilag összhangban legyenek, másrészt pedig, hogy az egyszerû alaprajzi elrendezés mellett a kor igényeinek [...] követelményeinek is megfelelhessenek [...] Ezek figyelemmel tartásamellett épült meg a három emeletes udvari rész és a kétemeletes polgári leányiskola. Mindkettõnek homlokzata középkori góth izlésû stílusban a Németország északi részében dívó s ma már nálunk is meghonosodott színtéglával való kivitelben készült [...] a háromemeletes udvari épület ablakaiban rácsot alkalmaztunk virágok elhelyezése céljából. A kétemeletes utcai toldás külsõ homlokzata megegyezik az anyaépület homlokzatával, renaissance formákat tüntet föl."

Az épületegyüttes 1908-ban nyerte el mai formáját. Az intézet fennállása során folyamatosan változtak a különbözõ korok követelményei, a hatóságok elõírásai, mindezek ellenére az épületegyüttes képes volt folyamatosan, a már meglévõ elemekhez többé-kevésbé illeszkedve fejlõdni. Kezdetben az anyaépület minden irányban nyitottan, szabadon állt a telken. A második szint ráépítése külsõ megjelenésében változtatott az eredeti épületen, stílusához igazodott, arányain azonban sokat rontott. Az 1893-ban és 1897-ben emelt két szárnyépület az anyaépület hátsó sarkaihoz kapcsolódott, homlokzatuk az anyaépület megformálásához idomult, felületüket azonban nem vakolat, hanem klinkertégla burkolta. A két új szárny a szabálytalan négyszög alakú telek jobb és bal oldalán - az utóbbi a Vendel utca mellett - a telekhatárhoz simult. A közrefogott, délnyugat felé nyitott udvar az épületek szellõzését, megvilágítását szolgálta, ugyanakkor méltó keretet biztosított az ünnepségeknek, elõsegítette a diákok pihenését, kikapcsolódását. Habár a környezõ épülettömegek nem egészen szimmetrikusan, hanem kissé elfordulva, ferdén helyezkednek el, az udvarban állva ez nem érzékelhetõ, a tér hatása kiegyensúlyozott. 1907-ben, az udvar hátsó végében felépítették a délnyugati keresztszárnyat, ezzel az udvar bezárult. A gótikus toldalék nem stílusával, hanem burkolatával illeszkedett a meglévõ épületekhez. A szimmetrikus épületszárny az anyaépület tengelyének vizuális folytatásában áll, homlokzata a tengelyt hangsúlyozza. Zavaróan hatott a keresztszárny jobb oldalán megépített lépcsõház. Függõleges tagolásával, a tetõ bonyolult formájával, a meglévõ épületek fölé emelkedõ tûzfalával csak rontotta a stílusában is elkülönülõ keresztszárny megjelenését. (1985 körül megkezdett rekonstrukció során a lépcsõházat átalakították) Legutoljára a Thaly Kálmán utca felõl kapcsolódó kétemeletes toldalékot építették meg. Az anyaépület keleti sarkához csatlakozó bõvítést az indokolhatta, hogy a korabeli elõírások a zártsorú beépítést tették kötelezõvé. Emiatt az anyaépület és a telekhatár közötti rést egy toldalékkal "foltozták be", ilymódon alakítva ki folytonos térfalat a Ranolder Intézet és a szomszédos lakóház között. A nagyszabású épületegyüttes környezetébõl nem csupán külsõ megjelenését tekintve emelkedett ki, hanem belsõ felszereltségével korszerûségével is.

A fõépület a század elején a következõ funkciókat látta el: a második emeletet az internátus helyiségei foglalták el (hálótermek, mosdók, ruhatárak, zongoraszobák). Az udvari keresztszárny alsó három szintje is e célt szolgálta (nappali szobákkal, mosdókkal, zeneszobákkal), mivel az internátusban a tanítóképzõsök mellett polgári iskolások is laktak. Az anyaépület földszintjén az elemi iskola hat osztálya kapott termeket. Az elsõ emeletén a kápolna és a könytár, illtve a nõvérlakások helyezkedtek el. A Vendel utcai szárny földszintjén a díszterem, az elsõ emeleten pedig a tanítóképzõ tantermei, a tanári szoba és a szertárak voltak. A szemközti szárny földszintjén a nõvérjelöltek nappali- és hálótermeit rendezték be. Az alagsorba kerültek az ebédlõk, konyhák, éléskamrák, mosó-, szárító- és vasalóhelyiségek, a díszterem alatti részre pedig a tornaterem.

Az épületegyüttes ezután sokáig csak belsõ átalakításokon, korszerûsítéseken esett át, melynek során 1910-ben elõadóterem létesült "lépcsõzetes, emelvényes ülõhelyekel, célszerû elõadóasztalokkal és fülkével". 1911 nyarán vezették be a villanyvilágítást, majd 1914-ben természetrajzi gyakorló és egy évvel késõbb osztálykönyvtárak létesültek.

1919-ben az intézetet az államosítás fenyegette. A tanácskormány "szocializálta", élére gondnokot állított, az épületet pedig a "ludovikások" börtönének használta. Az I. világháború alatt és az azt követõ években az épület állaga erõteljesen romlott. Klebelsberg Kuno a vallásalapból 30 millió koronát utalt ki az épület helyreállítására. Az 1920-as években az internátus felszereltsége tovább bõvült. Kád- és zuhanyfürdõket, valamint orvosi rendelõt építettek, a nappali szobákban pedig rádiókészülékeket helyeztek el.

1930-ban nagyobb felújításra került sor. Ekkor vezették be a központi fûtést, s újították fel Megyer-Meyer Antal képzõmûvészeti fõiskolai tanár tervei szerint az intézet kápolnáját. Ez évben készült el az óvoda új épülete, a Viola u. 33. szám alatt, a polgári iskola kertje mögött.

A II. világháború az intézmény életében is jelentõs fordulatot hozott, a háború itt is éreztette hatását: az iskola ebédlõit óvóhelyekké alakították át 1939-ben. 1943-44-ben rövid idõre hadikórház költözött a fõépületbe, majd a pápai nunciatúra népkonyhát mûködtetett az intézetben. Budapest ostromakor bombatalálat érte az épület Thaly Kálmán utcai szárnyát. Az épületrész a kápolnával, tornateremmel együtt hatalmas károkat szenvedett: a falak ledõltek, a födémek leszakadtak. Január 18-án, Budapest felszabadulásával megkezdõdött a romok eltakarítása és az újjáépítés. Az Újjáépítési Alapból sikerült 1948-ig a lebombázott rész második emeletét és földszintjét rendbehozni. A kápolna ideiglenesen az udvari keresztszárny elsõ emeletén kapott helyet.

Az 1948. évi XXXIII. tc. kimondta a nem kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek államosítását; állami tulajdonba került a Ranolder Intézet is. A végrehajtó "ötös bizottság" állami általános iskola céljára birtokba vette a polgári iskola épületét. A fõépületet két részre osztották: egyik fele az Irgalmas Nõvérek kezelésében maradt, szintenként eltérõ megosztással, másik felét a VII. kerületi Állami Tanítóképzõ foglalta el. A "kettes bizottság" felülbírálta a korábbi határozatot és a teljes épületegyüttes államosítását javaslolta, ami 1950-ben következett be, az irgalmas nõvérek Újszászra történõ kitelepítésével. Az elkövetkezendõ 10 év során az épületben állandóan változott a képzés formája, csakúgy, mint az intézmény elnevezése. Leövey Klára nevét 1955-ben vette fel az akkor tanítóképzõként mûködõ iskola; 1961-óta funkcionál gimnáziumként.

A 80-as évek közepéig, a teljes felújítás megkezdéséig az iskolát többször korszerûsítették: felújították a Vendel és Thaly Kálmán utcai homlokzatokat és a kerítést, megszüntették a Thaly Kálmán utcai fõkaput, bõvítették a szociális helyiségeket, átalakították a tantermeket.

1985-ben került sor az épületkomplexum teljes rekonstrukciójára, Fehér András építészmérnök tervei alapján. Öt év múlva fejezõdtek be a munkálatok, melyek eredményeként az épületek eredeti formáit megörzõ külsõvel és a tanítás mai követelményeit kielégítõ belsõvel korszerû épületegyüttes jött létre. A tervezõ több figyelemre méltó megoldást alkalmazott, többnyire alkotó modon nyúlt a nagy múltú épületek architektúrájához. Sajnos a 80-as évek tervezési szemléletének néhány értékes részlet is áldozatául esett.

© LKG, 2002.