LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

A "munkatábor"

Mi csak így emlegettük egymás közt azt a kis kiruccanást Kincsesbányára, ahol röpke 20 órát tudott tanulni az a kedves diák, aki véletlenül arra tévedt.
Pénteken a felkelõ nap sugarai a Leövey Klára Gimnázium elõtt találták a tudásra szomjas fiatalokat. Mindenki feszült figyelemmel kísérte, amint bedönget az iskola elé az érett szocializmus legkiválóbb terméke, a felismerhetetlen típusú és színû autóbusz. Miután a 32 személy felverekedte magát a jármûre, az idõ meglódulni látszott. Az M7-es szokásos magándugója miatti röpke kitérõ után megérkeztünk Kincsesbányára.
A megérkezéskor a tulaj - tábori nevén Héber, amit a sûrûn emlegetett, "Szerintetek én héberül beszéltem?" visszatérõ kérdése miatt kapott - elmagyarázta, hogy aki cipõben visz fel kaját a szobába és közben fröcsköl és csapkod a törülközõjével, annak nem gyújtja be a bojlert, mert megjönnek rá a hangyák. Ezután kiderült a naiv diáksereg számára, hogy a tanárok a tanulást tényleg komolyan gondolták.
A napközbeni tanulást esténként a könyvtár fedõnévre hallgató Becsali kocsmában mélyítettük el. Itt találkoztunk Jani bácsival, aki a legmélyebb tudással rendelkezett az egész könyvtárban.
A tanulás szüneteiben a tábor egy része térerõt vadászott, és a kedves vendéglátók bármennyire is próbálkoztak a kevés kajával, a minõség felõl a vélemények mégis megosztottak maradtak.
Mindezek ellenére is minden jól ment a vasárnapi zárótesztig, amit pontosan három órán keresztül írtunk, 9-tõl 12-ig. Levezetésképpen, indulás elõtt, 10 perc leforgása alatt a tábori elit mûszaki alakulat (Lindus, Hazsi, Zsolti, Siru és Jovi) összedobott egy homokvárat, ami azután lebombázás tárgyát képezte.
A visszaút ismét a fent említett csapatszállítóval történt, amelynek forrásban lévõ maradék hûtõvize éppen a Leöveyig tartott ki.
Ide most egy frappáns befejezés kellene, de ezt a utókorra hagyjuk…

Arányi Attila, Pavlovics Jován, Koók Dávid 12.A

© LKG, 2002.