LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

"Bordeaux-ból jövök..."

(Beszélgetés Marie Laure Commarieu-vel)

Horváth Zsolt: Kedves Marie-Laure, arra kérnélek, hogy elõször is mutatkozz be! Mióta is dolgozol a Leöveyben?

Marie Laure: Három éve. Két évig a Francia-Magyar Ifjúsági Alapítvány keretében dogoztam, tizenkét órám volt a Gundel Vendéglátóipari Szakközépiskolában és öt a Leöveyben. Az Alapítvánnyal kötött kétéves szerzõdésem után azt választottam, hogy a Leöveyben maradok, mert nagyon megszerettem a diákokat, a kollegákat és a munkamódszereket. Egy európai program, a Lingua C keretén belül kaptam ösztöndíjat, így hát, mint asszisztens dolgoztam tovább.

HZs: Mi a különbség egy francia és egy magyar gimnázium között?

ML: Franciaországban a gimnázium az érettségi elõtti három évfolyamot jelenti. Az elsõ évfolyam, azaz nálunk a "második" azonos tantárgyakat tanul, de a diákok különbözõ fakultációkat vehetnek fel. Második évben viszont már kötelezõ tagozatot választani: irodalmi, tudományos, gazdasági vagy társdalomtudományi tagozatot. (Csak az általános tantervû gimnáziumokról beszélek, vannak szakközépiskolák, amelyek háromféle szakmai képesítést és oklevelet adnak.) Az érettségi eléggé specializálódott. Például a végzõs osztályban filozófiát tanulnak, ez jellegzetesen francia jelenség! A végzõs irodalmi tagozaton nyolc filozófiaórám volt, szerencsére szerettem! Az érettségi országos: mindenki ugyanabban az idõpontban vizsgázik egész Franciaországban. Hát ez átkozott nagy szervezéssel jár! Az írásbeli dolgozatok név nélküliek, a szóbelin az érettségizõket egy más gimnáziumban olyan tanár kérdezi, akit a diákok sohasem láttak.
Franciaországban az oktatási rendszer nem elitista, azaz mindenkinek esélyegyenlõséget próbálnak nyújtani. Nem kell felvételizni az iskolákba és az egyetemekre. A gimnáziumok többé-kevésbé hasonló szinvonalúak. A hátrányos helyzetû kerületekben levõ gimnáziumok több pénzt kapnak, mint a többi gimnázium, hogy segíthessék a problémás tanulókat. Ennek az az eredménye, hogy a gimnáziumok nagyon heterogének, ez egyfajta módszer, hogy megtanuljunk együtt élni.
Persze adódnak más különbségek is, de azt hiszem, hogy a diákok hasonlítanak egymásra mind Franciaországban, mind Magyarországon. Minden itteni ünnepet nagyon szerettem: a szalagavatót és a ballagást is. Ez például egyáltalán nem létezik Franciaországban!

Hzs: Milyen mérleget készítenél idei tevékenységedrõl?

ML: Az órákon nagyon sok szabadságot kaptam, ami nagy felelõsséggel járt. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, sõt mi több, tapasztalatot szerezni, hogyan lehet ketten tanítani, megosztva a csoportokat. Nagyon sok mindent tudtunk tetõ alá hozni: karácsonykor dalokat és süteményeket, háromkirályokkor lepényt, gyertyaszentelõkor palacsintát sütöttünk, verseket és leveleket küldtünk egymásnak Valentin napon, szépkiejtési versenyt szerveztünk ferencvárosi szinten. (A zsüri az elsõ díjat az elsõ kategóriában Fekete Bernadett 8.F osztályos tanulónak ítélte.) Elvittük a diákokat a frankofón ünnepre a Francia Intézetbe. Most azon vagyunk, hogy egy kis könyvtárat hozzunk létre és egy újlatin nyelvû színházi találkozót. Minden ünnepi alkalom fontos, hogy ösztönözzük a diákokat.
Tehát a tanórákon kívül mást is csinálhattam, és ettõl el vagyok ragadtatva. Részt vehettem a kollégák óráin, ebbõl sokat tanultam. És külünösen nagyon tetszett, hogy színházzal foglalkozhattam. Mind a ketten részt vettünk egy továbbképzésen, amelyet Vatai Éva szervezett, tavaly októberben, a pécsi Leõwey Gimnáziumban. Három tanulóval színházi mûhelyt vezettem (Reimann Eszter - 10.G, Fehér Orsolya - 11.B, Krizsán Péter - 11.B). Meg kell mondanom, nagyon tehetségesek. Részt vettünk öt színházi találkozón: a pécsi frankofón nemzetközi ifjúsági fesztiválon, és több találkozón Budapesten: a Radnóti Gimnáziumban, a Banán Klubban… ez rendkívüli élmény volt! Csak azt sajnálom, hogy ezek a rendezvények kissé "belterjesek" maradtak. A Leövey-napokon nagyon kevesen láttak bennünket a Melankólia fekete napja elõadásán.

Hzs: Szerinted, hogy lehetne javítani a tanítás szinvonalát, hogy lehetne jobban motiválni a diákokat?

ML: A diákok francia tudásának szintje általában jó, kivéve azokat, akik semmilyen erõfeszítést nem hajlandók tenni, mivel nem érettségiznek franciából. Ez nagy kár! Az kellene, hogy a második nyelv is kötelezõ legyen az érettségin, legalább szóbelin, mint a többi európai országban. Jó lenne, ha valóban a diákok választhatnák ki azt a nyelvet, amit tanulni akarnak. Szerintem az is jó lenne, ha az érettségi szóbeli tételek változatosabbak lennének. Ma már bizonyára képesek a diákok saját magukról beszélni, de véleményt is kellene formálniuk olyan társadalmi kérdésekrõl, mint a környezetvédelem, a rasszizmus elleni harc, a nõk helye a társadalomban. Ezek a témák sok diákot érdekelnek.
Máskülönben a gimnáziumban már nagyon jók a munkakörülmények: kis csoportok, video használata, viszont egy videokamera nagyon hasznos lenne rövidfilmek készítésére vagy videolevelezésre.
Az ideális perszer egy testvériskola lenne, amellyel franciául lehetne tapasztalatokat cserélni. Egy francia iskola jó lenne, de lehetne ez egy szlovák, román vagy portugál, bármilyen nemzetiségû iskola, feltéve, hogy a "csere" francia nyelven történik. Hiszen a francia valóban népek közötti kommunikációs nyelv, az Európai Unió két munkanyelve közül az egyik. Ezt a nyelvet az egész világon használják, és nem csak a 150 millió francia nyelvû lakos.

HZs: Végül megkérdezném, vajon jól érzed-e magad Magyarországon?

ML: Nagyon, nagyon jól! A magyarok nagyon kedvesek és nagyon vendégszeretõk. Bordeaux-ból jövök, délnyugati vidékrõl, ahol az emberek szeretnek egymással találkozni, egymást vendégül látni, így hát erre érzékeny vagyok. Budapest csodálatos város, imádom a Mûvész mozit, a Duna partját, a Városligetet… A magyar nyelv nagyon érdekes és végül is elég könnyû tanulnom, mert helyben vagyok. Nagyon érdekel a cigány kultúra, például tetszik az Ando Drom együttes. Néha cigányzenei koncertekre járok, ahol egy kicsit újra azzal a családi és népi hangulattal találkozom, mint nálunk a délnyugati falvak vigasságain. És azután meg imádom a magyar konyhát és a magyar borokat: talán mert - mert bordói vagyok!

© LKG, 2002.