Adventi hétvége Bécsben

1999. december 3-án újra elindultunk egy busznyi németül tanuló diákkal Bécsbe. Gyönyörû tavaszi napsütés fogadott Bécsben, s 1999-ben a Városháza tatarozása miatt a hagyományos adventi koncertek is elmaradtak. Így a karácsonyi hangulatot csupán a feldíszített utcák, kirakatok, a Grabenen a hatalmas adventi koszorú és városszerte a hagyományos karácsonyi vásárok idézték.
Elõször a Kunsthistorisches Museumban német nyelvû vezetésen vettek részt tanulóink. Sikerült egy órába sûrítve átfogó képet kapniuk arról, mi minden kincset, értéket rejt magában a múzeum. Majd kihasználva a napfényes idõt, erõnket nem kímélve felmásztunk a Steffl tornyába, hogy onnan, a magasból is megismerjük a várost. A belvárosi séta után sötétedéskor buszunkkal Grinzingbe, Martin Sepp hangulatos kiskocsmájába utaztunk, hogy megvacsorázzunk. Az éjszakát a már jól ismert hütteldorfi diákszállóban töltöttük.
Másnap a schönbrunni kastélyparkban tett séta és a szelíd mókusokkal történt barátkozás után újra a bécsi belvárosban sétáltunk, s mindenki kedvére töltötte el a szabadidõt. A szabadprogram után a bécsi Képzõmûvészeti Akadémia galériájában Hieronymus Bosch szárnyasoltáránál hosszasan idõzve találgattuk, vajon a mozgalmas oltárkép alakjai milyen vétkeket ábrázolnak.
Hazafelé Bécsbõl még tettünk egy kis kitérõt a Hundertwasser-házhoz. Ez a látványosság eddigi útjaink során mindig valami miatt kimaradt. Most ott álltunk a mûvész környezettõl erõsen elütõ, igen furcsának mondható lakóháza elõtt. Ekkor még nem sejtettük, hogy nem sokkal ezután szomorú aktualitása lesz ennek a látnivalónak. Hundertwasser haláláról jött kora tavasszal a tudósítás. A tarka-barka, girbe-gurba épület mindannyiunkat megmozgatott, állásfoglalásra késztetett.
Decemberi bécsi utunkon is sikerült sok újat megismerni, felfedezni. Igen nagy öröm volt látni tanulóinkat, hogy a "mélyvízben" is boldogulnak a német beszédértéssel és egyre bátrabban - kezdeti félelmeiket leküzdve - szólalnak meg németül.

Pandula Józsefné