Adventi hétvége Bécsben
1999. december 3-án újra elindultunk egy busznyi németül
tanuló diákkal Bécsbe. Gyönyörû tavaszi
napsütés fogadott Bécsben, s 1999-ben a Városháza
tatarozása miatt a hagyományos adventi koncertek is elmaradtak.
Így a karácsonyi hangulatot csupán a feldíszített
utcák, kirakatok, a Grabenen a hatalmas adventi koszorú és
városszerte a hagyományos karácsonyi vásárok
idézték.
Elõször a Kunsthistorisches Museumban német nyelvû
vezetésen vettek részt tanulóink. Sikerült egy
órába sûrítve átfogó képet
kapniuk arról, mi minden kincset, értéket rejt magában
a múzeum. Majd kihasználva a napfényes idõt,
erõnket nem kímélve felmásztunk a Steffl tornyába,
hogy onnan, a magasból is megismerjük a várost. A belvárosi
séta után sötétedéskor buszunkkal Grinzingbe,
Martin Sepp hangulatos kiskocsmájába utaztunk, hogy megvacsorázzunk.
Az éjszakát a már jól ismert hütteldorfi
diákszállóban töltöttük.
Másnap a schönbrunni kastélyparkban tett séta
és a szelíd mókusokkal történt barátkozás
után újra a bécsi belvárosban sétáltunk,
s mindenki kedvére töltötte el a szabadidõt. A szabadprogram
után a bécsi Képzõmûvészeti Akadémia
galériájában Hieronymus Bosch szárnyasoltáránál
hosszasan idõzve találgattuk, vajon a mozgalmas oltárkép
alakjai milyen vétkeket ábrázolnak.
Hazafelé Bécsbõl még tettünk egy kis kitérõt
a Hundertwasser-házhoz. Ez a látványosság eddigi
útjaink során mindig valami miatt kimaradt. Most ott álltunk
a mûvész környezettõl erõsen elütõ,
igen furcsának mondható lakóháza elõtt.
Ekkor még nem sejtettük, hogy nem sokkal ezután szomorú
aktualitása lesz ennek a látnivalónak. Hundertwasser
haláláról jött kora tavasszal a tudósítás.
A tarka-barka, girbe-gurba épület mindannyiunkat megmozgatott,
állásfoglalásra késztetett.
Decemberi bécsi utunkon is sikerült sok újat megismerni,
felfedezni. Igen nagy öröm volt látni tanulóinkat,
hogy a "mélyvízben" is boldogulnak a német
beszédértéssel és egyre bátrabban - kezdeti
félelmeiket leküzdve - szólalnak meg németül.
Pandula Józsefné
|