LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

"Egy mindenkiért, mindenki egyért"

A címben szereplõ idézet volt annak a meghívónak a mottója, amely április 7-ére iskolánk Kodály-termébe hívta mindazokat a volt leöveyseket és másokat, akik ismerték és szerették, vagy ismeretlenül is tisztelték Andor Ilonát, a gimnázium nagyhírû énektanárát, a páratlan tehetségû embert, a nagyszerû pedagógust, az egykori Kodály-kórus legendás karvezetõjét.
Kilencvenhatodik születésnapjával szinte egybeesett annak a könyvnek hangversennyel egybekötött bemutatója, amelyet dokumentumok, visszaemlékezések, korabeli cikkek, méltatások segítségével állított össze B. Horváth Andrea, az egykori tanítvány, a Fazekas Mihály Gimnázium vezetõtanára.
Az egykori - nem kis büszkeséggel mondhatjuk - világhírû kórus tagjai öt évvel ezelõtt, az iskola 120 éves évfordulójára összejöttek újra együtténekelni. A Madách Színház színpadán megtörtént a csoda, a régi tanítványok ajkán felcsendültek Kodály és Bartók csodálatos kórusmûvei. B. Horváth Andrea karnagy mozdulatai Ilonka Néni intéseire emlékeztettek, és az ünneplõ közönség ízelítõt kaphatott a magyar kórusirodalom ihletett megszólaltatásából.
A kórus együtt maradt. Munka mellett rendszeres örömet jelentettek a próbák, a szaporodó fellépések. Szereplések sora következett, és Andor Ilona munkájának, elhivatottságának követõi és örökösei elvitték Olaszországba is tanáruk és volt iskolájuk hírét.

Hány iskolának van ilyen öröksége?
Ismerjük-e, milyen érték volt birtokunkban?
És mit tesz az iskola?

Iskolánkban lassan-lassan megszûnik az ének-zene tagozat. A nagymúltú iskolák büszkén ápolják régi híres tanáraik emlékét. Kórusunk ugyan Andor Ilona nevét viseli, de vajon a kórus tagjai közül hányan tudják, ki is volt õ?! Andor Ilona nevét viseli az a díj, amelyet a Leövey Gimnáziumért Alapítvány adományoz a kiemelkedõ énekkari munkáért, de a díjazottak ismerik-e az õ kiemelkedõ eredményeit?! Tudják-e tanítványaink, miért is van emléktáblája a II. emeleten?!
Az iskola énekkara nem képviseltette magát a kecskeméti Andor Ilona utca névadásánál. Nem voltak ott azon az ünnepélyen sem, ahol egy budai iskola felvette a nevét. Nem voltak ott növendékeink 1999 áprilisában a 95. születésnapjára rendezett ünnepi hangversenyen, ahol még állóhely is alig volt a Magyarok Házának színháztermében. De amikor iskolánkban tavaly fellépett az elõzõekben említett kórus, akkor is arcpirítóan kevesen jöttek el diákjaink közül.
A mostani április 7-ei koszorúzáson és ünnepi hangversenyen csak a mi kórusunk és énektanárunk hiányzott a meghatott hallgatóságból. Pedig az ilyen alkalmak erõsíthetnék az egymás utáni nemzedékek kapcsolatát, az iskolához való kötõdést, az idetartozás büszkeségét.
Sok embernek szívügye a kórus, de a jószándék a hathatós támogatás, a szervezett fejlesztés, a távlati célok és az értékek õrzése nélkül kevés. Pandula Józsefné német szakos kolléga - egykori leöveys diák - fáradságot nem ismerve megszervezte, hogy az Andor Ilona nevét viselõ kórusunk tavaly felléphetett Bécsben. A siker nagy volt, nagyon nagy. Érvényes meghívása van a kórusnak 2000 decemberére a bécsi nemzetközi adventi hangversenyre. De vajon lesz-e énekkara az iskolának...
Tudom, hogy az évkönyvek inkább a sikereket szeretik összefoglalni, a gondokról kevésbé szólnak. Azonban az iskola 125 éves születésnapját megelõzõen úgy éreztem, hogy mint egykori leöveys diáknak kötelességem megkérdezni: õrizzük-e az értékeinket? Fontos-e a hagyományaink megbecsülése?
Hátha még nem késõ...

Duffek Valéria

© LKG, 2002.