LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Világjáró pályakezdõ

Porst Kinga, a Leövey Klára Gimnázium egykori diákja, még nincs harmincéves, de már jelentõs nemzetközi múlttal dicsekedhet. Nem is akárhol: Franciaországban, Ausztriában, az USA-ban tanulta ki a szakmát, s lett az egyik legnagyobb multinacionális cég felsõ szintû menedzsere.

Az egész még a Budapesti Mûszaki Egyetemen kezdõdött, ahol a szorgalmas diáklány az épületgépész szakma mellé angol szakfordító és tolmács diplomát is szerzett. Közben megtanult németül és egy kicsit spanyolul is: az ember a mai világban sohasem tudhatja, hogy merrefelé veti a sors. Huszonhárom éves volt, amikor értesült arról, hogy a légkondicionáló berendezéseket gyártó amerikai piacvezetõ "Trane" vállalat bécsi irodájába munkatársat keres.

A felvételi interjú magától értetõdõen angolul zajlott: a javára írták, hogy folyékonyan, "nem nyelviskolai szinten" kommunikált, s hogy nem volt teljesen tájékozatlan a közgazdaság és a pénzügyek területén sem. Számított az ápolt megjelenés is: az elegáns kosztüm, a fehér blúz, a fényesre tisztított cipõ. De legfõképpen a kiváló angolsággal elõadott szakmai érvelés: ebben óriási segítséget jelentett az egyetem alatti féléves skóciai ösztöndíj, amely alatt a diplomamunkáját készítette. Kinga megkapta az állást, de elõbb (mint ez a multiknál szokásos) egyéves tréningen kellett részt vennie. S (mint ez a multiknál úgyszintén nem ritka) nem leendõ állomáshelyén, hanem egy másik országban, történetesen egy francia kisvárosban. Az "on the job training", azaz munka közbeni betanulás igen érdekes és rendkívül hasznos volt: a kelet-európai régióért felelõs csoport tagjaként megismerkedett a gyártás és az értékesítés minden apró részletével és közben "kitanulta" magát a régiót. Nagyobb sikerrel tudott tárgyalni Bécsben, Varsóban, Prágában és Budapesten, hiszen (bár angolul, de) félszavakból is megértették egymást. Közben mellékesen megtanult franciául is: jó-jó az angol, mint világnyelv, de ha ott él az ember egy országban, tudjon beszélni az utca emberével is. A nyelvórákat a cég fizette, de ezt is, mint annyi minden mást, ki kellett harcolni. "Az elsõ és igen fontos szabály: a multiknál sokféle plusz juttatás van, de önmaguktól semmit sem ajánlanak fel. Racionális érvekkel viszont meg lehet gyõzni õket arról, hogy ami jó nekünk, az jó a cégnek is" - mondja Porst Kinga.

A franciaországi tréning után a bécsi központ következett: immár teljes jogú munkatársként. Még több utazás, kiállítások, projektek, tárgyalások szerte Európában. És újabb tapasztalatok. Például az, hogy a nemzetközi cégeknél a munkaterület is nemzetközi. Az olyan munkatársakat tudják leginkább használni, akik rugalmasak, több nyelven beszélnek, és rá tudnak hangolódni a különféle kultúrákra.

Kinga tapasztalatai szerint a franciák sohasem lesznek olyan munkamániások, mint az amerikaiak: hosszú kávészüneteket tartanak, sokat beszélgetnek munka közben, és öt óra felé általában leteszik a lantot. Az osztrákok éjjel-nappal úgy tesznek, mintha lázasan dolgoznának. Olyan stresszes légkört alakítanak ki maguk körül, hogy az ember azt hinné, elõbb-utóbb feldobja valaki a talpát. De az egésznek sokszor nagyobb a füstje, mint a lángja, így a munkatársak mindent egész jól túlélnek. Magyarországon minden "kisfõnök" "nagyfõnöknek" képzeli magát és elvárja, hogy ugráljanak neki. Az amerikai munkastílus nyugodtabb, de folyamatos, megszakítás nélküli munkát jelent. Nincs munkahelyi "csevely", nincs privát telefon munkaidõben. Még az ebédjüket is a számítógép elõtt fogyasztják: egy tálcán egy szendvics és egy pohár (szigorúan alkoholmentes) üdítõ.

S hogy hogyan került Porst Kinga az USA-ba? A bécsi másfél év után úgy gondolta, váltania kell. Úgy érezte, ezen a munkaterületen mindent elért, amit akart, s szakmailag nem tud már megújulni. Ez a harmadik alapszabály: az elsõ tíz évben háromévente tovább kell lépni, alkalmat kell adni önmagunknak az újabb megmérettetésre. Így a pályakezdõ benne marad a munkaerõ-piaci körforgásban, szerepel a neve a különféle fejvadász cégek nyilvántartásaiban. Keresetté válik, így az ázsiója is emelkedik: sokkal magabiztosabban tárgyal a következõ munkahelyi interjú során. Kinga például tizenöt álláshely közül választhatott, mielõtt egy svéd-svájci vegyesvállalat mellett döntött. De az üzletkötõi munka továbbra sem elégítette ki. S akkor újra jelentkezett elõzõ cége, a "Trane." Gazdasági rendszerelemzõ programok menedzselését szerették volna rábízni, most már nemcsak Kelet- és Közép-Európában, hanem az egész kontinensen. Hosszú tárgyalássorozat kezdõdött, fél évig vártak rá, amíg igent mondott. Mert a következõ aranyszabály: mindig jó viszonyban kell megválni egy munkahelytõl, s megtartani a jó kapcsolatokat. Így mindig megmarad a visszatérés lehetõsége, egy magasabb pozícióban, jobb karrierlehetõségekkel. És újabb tanulással, újabb tréninggel. Ezúttal az Egyesült Államokban, aztán újra a cég franciaországi központjában.

Bonifert Mária

(Megjelent a Népszabadság 2000. április 25-i számában.)

© LKG, 2002.