LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Napjaink problémáiról

    A magyar társadalom napjainkban zajló átalakulásának következtében felerôsödött számtalan korábban is létezô negatív tendencia. A nem kívánatos jelenségeket lépten-nyomon mi is tapasztaljuk. Tanulóink szociális problémák iránti érzékenységét jelzik a Társadalomismeretek címû tantárgyból készített házidolgozataik. Három dolgozatból közlünk részleteket.

Munkanélküli... hajléktalan... csöves...

(riportrészlet)

- Éva, ha jól tudom, ön már 11 éve van itt.

- Igen, 11 éve, szóval azóta csinálom ezt, azelôtt rendes családi életem volt, amíg élt a párom, és amióta meghalt, azóta vagyok ilyen...

- Születtek gyermekei?

- Igen, persze, van három, hál' Istennek már nagyok, úgyhogy ôk élik a saját életüket.

- Nem törôdnek önnel, azzal, hogy ön...

- Nem, nem, sajnos ezzel ôk nem foglalkoznak, na mindegy, jobb így, hogy nem foglalkoznak velem. Ezzel együtt nô létemre megpróbálom fenntartani magam, úgy fenntartani, ahogy tudom, úgy, hogy nem csinálok olyat, ami esetleg bûnbe esik, hogy esetleg valami gondom-bajom legyen belôle. Nem tudnak belevinni semmibe, semmi rosszba. Akartak már, de mindig kivágtam magam, hogy én nem csinálom. Üvegezek, a lomtalanításnál, ami összejön réz és alumínium, azt a MÉH-es átveszi, tehát járkálok éjjel-nappal, azért, hogy meglegyen a mindennapi.

Annyira nem vagyok iszákos. Ha például csak annyi pénzem van, hogy nem tudok enni... Nem megyek ingyenkonyhára. Mert arról megvan a véleményem. Ha arról van szó, hogy annyi pénzem van, csak akkor, megveszem saját magamnak az ennivalót, aztán ha utána telik, akkor megiszom azt az egy üveg sört, de ezen kívül nekem semmit. Mert nagyon sokan vannak olyanok, hogy leülnek a lépcsôre, s tartják a markukat, lejmolnak magyarul, és akkor azt számolgatják, hogy mikor van meg a pénz a piára, aztán megy föl a kocsmába, és elissza a pénzt, és utána megy vissza koldulni. Ezeket nem bírom, nem tudom ôket elfogadni.

- Ön szerint összefügg az alkoholizmus a hajléktalansággal?

- Igen, nagyon, mert elkeseredettségükben, bánatukban isznak. Ha úgy jön össze nekik a pénz, az az elsô, az ital.

Bukor Katalin – Deák Benedek (12.B)

Józanodj ki!

(részlet)

Egy pilisi településen többszáz környékbeli fiatal gyûlik össze. Táncolni jöttek a diszkóba. A helybéliek cseppet sem örülnek, ugyanis a diszkó sok fiatal számára csak ürügy a lerészegedésre, a randalírozásra. Hajnal felé csapatosan járják az utcákat, üvöltöznek, a rolókat zörgetik, vagy éppen sörös üvegeket dobálnak az aszfaltra.

Aki azonban a fiatalokat róná meg fenti viselkedésükért, az nézzen be a közeli kocsmába: ott idôsebb családapák isszák le magukat a fiatalokhoz hasonlóan. Csak éppen nem a legfrissebb slágereket üvöltözik, hanem a jól bevált magyarnótákat.

Mindez nem valamelyik jeles ünnepen történik, hanem egy átlagos szombat estén, egy kis településen. E tekintetben nincs különbség falu és város között. A mértéktelen italozás országos jelenség.

A vendégségbe érkezôket itallal kínálják, inni illik névnapon, születésnapon, esküvôn, keresztelôn és temetések után. A hétvégék sokak számára azt jelentik, hogy be kell rúgni. A statisztikai adatok riasztó képet festenek.

Magyarországon az egy fôre jutó tiszta alkoholfogyasztás 1994-ben 12 liter volt! Ezzel a mennyiséggel hazánk Franciaország és Oroszország után a harmadik a világon.

Magyarországon napjainkban 953 ezer alkoholistát tartanak nyilván. Számuk az elmúlt évtizedben a kétszeresére nôtt. Amíg tíz esztendôvel ezelôtt közülük még csak minden kilencedik volt nô, addig ma már minden ötödik. Az 1994-ben hazánkban bekövetkezett halálesetek - amelyek száma Európában ezer lakosra vetítve a legmagasabb - több mint egyharmada az alkoholra vezethetô vissza. Az alkoholisták és nagyivók szinte valamennyien tartósan betegállományban vannak, rokkantak vagy munkanélküliek.

Nagy Ottó, 12.B

Az ifjúkori bûnözés helyzete

(részlet)

A bûnözés helyzete az elmúlt három év adatainak tükrében hullámzást mutat. Az mindenesetre tényként regisztrálható, hogy a bûnözés szerkezetében olyan változások álltak be, amelyek már megfigyelhetôk a fiatalkorúak körében elkövetett bûncselekményeknél is. A szervezettség, a csoportos végrehajtás, a brutális, kíméletlen erôszak mind gyakrabban jellemzik a fiatalkorú elkövetôket is.

A fiatalkori bûnözésnek fontos biológiai, pszichológiai, és szociálpszichológiai összefüggései is vannak, bár természetesen a bûnözés ezen formáját is alapvetôen a társadalmi összefüggések határozzák meg. A régi rendszer bukása számos változást vont maga után. Követelménnyé vált a modern termelési struktúra kialakítása, a hatékonyság és gazdaságosság jelentôs növelése, az eddiginél lényegesen magasabb színvonalú, gyakran átképzést igénylô többprofilú szakmai felkészültség kialakítása, és a piaci mechanizmusok még következetesebb figyelembe vétele. E folyamatok igen erôs megrázkódtatásokkal, egyes társadalmi csoportok helyzetének átmeneti rosszabbodásával járnak.

A fiatalkorú bûnelkövetôk több mint kétharmada sok szempontból hátrányos helyzetû családból származik. A hátrányos helyzetû bûnelkövetôk, illetve szüleik egyik csoportját azok a családok alkotják, amelyek a mostanában zajló nagy társadalmi mozgások egyértelmû vesztesei. A másik csoportot azok a családok alkotják, amelyek egy darabig lépést tartanak a változásokkal, de a negatív mellékhatásokat nem tudják elviselni, s menet közben adják fel a küzdelmet. Ez néha úgy nyilvánul meg, hogy a felemelkedés útjára lépô család látszólag alkalmazkodott az új körülményekhez, részben integrálódott a társadalomba, de az ezzel járó feszültséget nem dolgozzák fel, hanem elfojtják, konzerválják, és ez egy idô után robbanáshoz vezet. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szülôk elválnak, hanem annyira megromlik a légkör, hogy már nem figyelnek eléggé gyerekeikre.

A lezajlott rendszerváltás után még nem alakult ki teljesen a gyermek- és ifjúságvédelem rendszere. A régi rendszer szerint az iskolák mellett mûködô ifjúsági szervezetek, mûvelôdési házak már nem tudják ellátni feladatukat. Ez részben az anyagi eszközök hiányával magyarázható, de az elavult struktúrák már nem tudják az ifjúság érdeklôdését felkelteni.

Az ifjúsági szubkultúrára a tapasztalatok szerint jelentôs befolyást gyakorol az aktuális divat. Ide tartoznak a zenei, öltözködési, és az ehhez kapcsolódó életmódbeli különbségek alapján elkülönülô csoportok, mint például a rapperek és a skinheadek. A bôrfejûek mozgalma erôteljesen visszaszorulni látszik, amelyben jelentôs szerepe van az aktualizált törvényi szabályozásnak, a határozott rendôri fellépésnek és az e tárgykörben beindított felvilágosításnak. A másik fô irányzat képviselôi a közterületek falainak firkálásával, graffitik készítésével kerültek a hatóságok látókörébe. A két egymással homlokegyenest ellenkezô ideológiát képviselô ifjúsági irányzat tagjai nem egyszer kerültek összetûzésbe egymással, amelynek megfékezését hatósági eszközökkel kellett biztosítani.

Jelentôs veszélyforrás a fiatalkorúak számára a kábítószer, melyet elôszeretettel terjesztenek a diszkók környékén, így próbálván a tapasztalatlan, kiforratlan fiatalokat megkörnyékezni./P>

Az ismertté vált fiatalkorú bûnelkövetôk száma az elmúlt évek során 1992-ben volt a legmagasabb, amikor számuk meghaladta a 15 ezret. Azóta enyhe csökkenés tapasztalható. Az elmúlt évben 13 544 fiatal vált bûnelkövetôként ismertté. A 10 000 fiatalkorú lakosra jutó gyakorisági mutató viszont az elmúlt évben volt a legmagasabb (226,3), és igazán ez mutatja ezen réteg bûnözési aktivitásának fokát.

A gyakorisági mutató területi megoszlása jól mutatja a veszélyes régiókat, ahol leggyakoribbak azok a káros társadalmi és civilizációs ártalmak, amelyek komoly kihatással vannak a fiatalkorúak életére. Legmagasabb a bûnelkövetôk aránya a fôvárosban, ezt Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye követi. Az északkeleti megyékben a nagy mértékû munkanélküliség okoz problémát, míg Budapesten és Pest megyében az urbanizáció káros hatásainak lehetünk tanúi.

A fiatalkorú elkövetôk nemek szerinti megoszlása kissé eltér a felnôttkorúakétól. Közöttük a leányok aránya nem éri el a 10%-ot.

A családi környezetre jellemzô, hogy az ismertté vált elkövetôk több mint fele ép családban él, elvált szülônél 20 százalékuk, míg állami gondozásban 7-8 százalékuk nevelkedik.

Takács Gábor, 12.B

© LKG, 2002.