LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Verecke útján

Az idei nyári kirándulásunkon a magyar történelem olyan helyein jártunk, amelyekrõl eddig csak tanultunk, tanítottunk. A kárpátaljai emlékhelyek történelmünk jelentõs eseményeit elevenítették fel, mûvelõdéstörténetünk nagyjait idézték meg. "Verecke híres útjá"-hoz Árpád neve, 895, a honfoglalás társult, Munkácshoz, Ungvárhoz a kuruc szabadságharc emléke. De elkísért útjainkon Kazinczy, Petõfi, Munkácsy, Bartók szelleme is.
Talán mindannyiunkra a legnagyobb hatást a Vereckei-hágó tette. Lenyûgözõ volt a 841 méter magasba kapaszkodó út szerpentinjeivel, kanyarulataival, virágrétjeivel. A hegyoromról pedig ráláthattunk a csodálatosan szép tájra, s gondolatban õseink jó döntését dicsértük. Emlékmûveknek csak romjait kereshettük. Tudtuk, hogy a négy méter magas 1896-os millenniumi gránitobeliszket az új hatalmak ledöntötték, a millecentenáriumra tervezettet már elkészülése elõtt szétverték. Joggal kesereg a kárpátaljai költõ: "Talán egy emléktábla jelezhetné: /Egykor itt jöttek be Õseink". Iskolánk kegyeletkoszorúját így nem emlékmûre, csupán betonvasra tûzhettük fel. A még így is lélekfelemelõ pillanatok hatását a Vereckérõl írt régebbi és újabb versek, a közösen énekelt Himnusz hangjai erõsítették.
Huszt várát Kölcsey Ferenc azonos címû epigrammája ismerteti meg a tanulókkal. Diákjainkat évek óta az iskola falán elhelyezett emléktábla szállóigévé lett verssora biztatja: "Hass, alkoss, gyarapíts: /s a haza fényre derül". Most mi is, mint egykoron a költõ, megállhattunk a vár "bús düledékein" s a romok közül gyönyörködhettünk a kilátásban. A még romjaiban is magasztos építmény, amely sokak szerint egész Magyarország legnagyobb erõdítménye volt, felejthetetlen élmény maradt.
Munkács, Ungvár, Beregszász a kuruc szabadságharc fészkei voltak. Munkács elsõként vált a szabadságharc fõ központjává. Rákóczi Ferencnek Bercsényi Miklóshoz fûzõdõ barátsága révén az ungvári vár is fõhadiszállássá lett. Az ungvári várnál csak a munkácsi tartotta tovább magát a szabadságharcban. Esze Tamásék a beregszászi templom elõtti piactéren bontották ki 1703. május 22-én Rákóczi Ferenc felkelésre hívó zászlaját. A szatmári béke után a munkácsi vár, "a szabadság hõseinek tanyája" börtön, fogház lett. Emléktáblák emlékeztetnek a vár birtokosára, foglyaira, látogatóira. Itt is raboskodott Kazinczy Ferenc, ide tett látogatást 1847 nyarán Petõfi Sándor. A költõ verset írt a várról és levélben is beszámolt élményeirõl: "Ungvárról... délután értem Munkácsra... A domb oldalán szõlõt termesztenek... nem szeretnék borából inni... azt gondolnám, hogy a rabok könnyét iszom... egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg... Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna a dicsõ képeket, de itt csak futólag szemléltem õket, mert siettem kifelé. Tudj' isten, a falak közt úgy összeszorult keblem, hogy alig bírtam lélegzetet venni..." Jelenleg helytörténeti és történelmi múzeum van a felújítás alatt álló várban, s mégis a mi szívünk is összeszorult...
Munkács adta a magyar képzõmûvészet egyetemes rangú festõjét, Munkácsy Mihályt. A szülõháza helyén álló épületen elhelyezett ukrán nyelvû emléktábla mellé az utóbbi években magyar nyelvû is került. A festõ születésének 150. évfordulója alkalmából a város fõterén Munkácsy-mellszobrot lepleztek le.
Hollósy Simon festõmûvész életének utolsó szakasza Técsõhöz kötõdik. A Tisza partján, a Nereszen hegy lábánál találta meg - Nagybánya után - szín- és formavilágát. A lakóházon kétnyelvû emléktábla van, s a városközpontban 1993 óta mellszobor.
Bartók Bélát is több szál fûzte ehhez a tájegységhez. Nagyszõlõsön töltötte gyermekéveinek egy részét, itt tartotta elsõ nyilvános koncertjét és aratta élete elsõ igazi sikerét. Késõbb Nagydobronyban népdalt gyûjtött, s tette közkinccsé az értékes dalokat.
Utunk során emléktáblák, dombormûvek, mellszobrok és szobrok emlékeztettek a térség gazdag történelmi és irodalmi múltjára. Az utóbbi évtizedek kizárólagos cirill betûs felírásai mellett l988-tól magyar nyelvû szövegek is feltûnnek, az újabban felállított szobrok pedig megtörik a Lenin-, Sevcsenko- és Gorkij-szobrok egyeduralmát.
Kárpátaljai barangolásainkon Ruszka Erzsébet kígyósi magyartanár lelkes idegenvezetõnek, a nagyberegi református gimnázium pedig jó házigazdának bizonyult.
Kárpát-medencei kirándulásunkat Erdélyben, a Partiumban folytattuk. Az ukrán-magyar határátkelés bonyolultsága miatt éjszaka érkeztünk Szatmárnémetibe. Szerencsénkre, a nagy késés ellenére sem kellett az autóbuszban aludnunk. Aztán innen indultunk tovább történelmünk útjain. De már egy más országban. Ami az országhatárnál megszakadt, itt töretlenül folytatódott. A folytonosságot a nagymajtényi fegyverletétel és a szatmári béke, Erdõd és Koltó, Szõdemeter és Érmindszent, Nagykároly és Kaplony, Nagybánya és Máramarossziget igazolta...

Tóth Mariann 10. A osztályos tanuló úti élményeibõl vers született. Irodalmi pályázatunk díjazott költeménye lett:

Õsi pillanat hozzám érkezel,
s szívem titkaid közt téved el.
Lelkem része Vereckének,
Árpád ott járt, s hazatévedt.
Hogy eltelt idõ, az Husztnak kevés,
szebbé tette az emlékezés.
Õsszel Koltón két szerelmes szellem
somfát nevel az elmúlás ellen.
Hát a szavaimmal én mit tettem,
hogy az összes eltûnt Érmindszenten.
Szívem képeid közt téved el,
õsi pillanat, hozzám érkezel.
(Távol s közel)

És aki nem írt verset, az is megõrzött valamit a lelkében.

Papp Béla

© LKG, 2002.