LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Otthonról haza

Az idei Leövey Napok programját egy Kárpát-medencei író-olvasó találkozó is gazdagította.
A rendezvény címe - Otthonról haza - sugallta, hogy meghívott vendégeink Baranyi Ferenc kivételével más tájegységekrõl érkeztek a jelenkori Magyarországra.
A 80-as évek végén, a 90-es évek elején kerültek ide - már gazdag irodalmi múlttal, tevékenységgel - Erdélybõl, a Felvidékrõl, Kárpátaljáról, a Délvidékrõl. A magukkal hozott életérzés, a kisebbségi lét késõbbi írásaiknak is egyik vagy majdnem kizárólagos alapélménye maradt.
A Délvidéket Balázs Attila író, mûfordító képviselte volna. Jelenlétét megakadályozta az elõzõ nap kitört balkáni háború. A kialakult helyzet valószínû, fontosabb feladatot szánt neki. Õ akkor jött át Magyarországra, amikor háború volt szülõföldjén, ahol most újra életveszély van. Így csak egy 1991-ben vele készített interjú-részlettel lehetett jelen köztünk, amelyben áttelepülése okairól, a bácskai magyarok viselkedéskultúrájáról, életmódjáról, jellembeli tulajdonságairól beszélt.
Baranyi Ferenc költõ és mûfordító itthon van, itthon volt. A közéleti költészetet vállaló író tudja, hogy költõnek lenni itthon sem könnyû:
"De itt költõnek lenni akkor is szép,
ha együtt jár a hétszer-elvetéssel"
A sokmûfajú Beke György az 1989-es romániai események lázas napjaiban érkezett Erdélybõl. Munkásságának kiemelt értékeként hozta magával szociográfiai fogantatású riportkönyveit, amelyekben jellemzõ mozzanatokat emel ki az erdélyi tájak és emberek életébõl, s így egybeveti, egységbe ötvözi a különbözõ kisebb tájegységek életérzéseit. A tizenkét kötetre tervezett szociográfiai sorozatot néhány kötete megjelenése után Romániában betiltották. Az átdolgozott és hat "kettõs kötetté" formált sorozat megjelenése folyamatban van Magyarországon Barangolások Erdélyben címen. A Szigetlakók címû kötetbõl felolvasott részlet egy magyar szórványba, a Szilágyságba vezette el a hallgatóságot.
A múlt év nyarán tanulóink egy csoportjával sikerült eljutnunk Kárpátaljára. Azóta Kárpátalja számunkra nem csak tájegység, de múlt, történelem, létharc, "keresztre feszített" emberi sors. Érzékenyebbek lettünk mindenre, ami ott történik, ami az ottani élethez kötõdik. Így figyeltünk fel Imre Sándor verseire is, így lett meghívottunk a költõ. A több mint tíz éve áttelepült író itt is a szülõföld, a szülõváros, Técsõ emlékeit, élményeit, gondjait, panaszait hordja lelkében.
Tóth László költõ, prózaíró Budapesten született, de 1954-tõl 1986-ig Csehszlovákiában, a Felvidéken élt. Megélései, élményei erõsen ottaniak. Az irodalomkritika "filozófiai igényû törvénykeresõ" lírikusnak látja. Egyik verse meghallgatásával az egybegyûltek "megállhattak" a határon, a senkiföldjén, a Komárom-Komarno Duna-hídon.
Ha gondolatban kiegészítjük a meghívottak által képviselt földrajzi-szellemi térképet az Ausztriához tartozó Õrvidékkel (Burgenlanddal), akkor összeáll az, ami valamikor egy volt...
A köszöntésnek szánt szemelvények felolvasása után vendégeink vették át a szót. Szóltak arról, hogy a nemzetiségi lét meghatározó a kisebbségi író számára, az ebben az élethelyzetben született mû többletüzenettel bír, de szervesen épül be az össznemzeti irodalomba. Az "így nem lehet" Makai Sándor-i gondolattal szemben vállalniuk kell a Remenyik Sándor-i "ahogy lehet" tenni akaró magatartást. Az íróknak nálunk mindig vállalniuk kellett a közszolgálatot, de kisebbségi sorban ez a feladat még nehezebb. A kisebbségi lét rossz, de kitermelhet értéket is. Nagyobb empátiát, toleranciát, a jobb minõség igényét, a többkultúra megismerésének, a kettõs kötõdésnek a szükségességét. Ez pedig értékgazdagodást is jelent. Mindezekrõl vérmérséklettõl, életkortól, megélésektõl függõen más és más hangnemben esett szó. Ahány kisebbségi sors, annyi kisebbségi létértelmezés.
Nemcsak költõnek, prózaírónak lenni nehéz nálunk, hanem színháztörténésznek is. Errõl számolt be Enyedi Sándor, aki Erdélybõl települt át. Az erdélyi színháztörténet után elkészítette a határon túli színházmûvészeti lexikont is. A kolozsvári magyar színházhoz fûzõdõ emlékeinek felidézésével tette hangulatossá a találkozót.
A Kárpát-medencében még sok a gond. Amíg parázs viták témája a nemzetiségi nyelven mûködõ egyetemek, fõiskolák sorsa, az utcanevek kiírása, amíg a kisebbség nyelvhasználatát korlátozó törvényeket fogalmaznak, nincs "békévé oldó emlékezés". A "közös dolgok" rendezésében az írókra is "férfimunka" vár.

Papp Béla

© LKG, 2002.