LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Helyi tanterveink értékelésérõl

Az 1998/99-es tanévben a 7. évfolyamon bevezetésre kerültek az új NAT-os tantervek. A következõ írások az elsõ év tapasztalatait összegzik.

Az új hatosztályos magyartanterv "próbája" a 7. évfolyamon

A magyar nyelv és irodalom tantervét a 7. osztályban teljes mértékben az alapképzés szolgálatába állítottuk. Ebben az évben egyéni eltérésekkel ugyan, de megbízhatóan és viszonylag korán megtanulnak a diákok jegyzetelni, vázlatot írni, lényeget kiemelni, anyagot gyûjteni, cédulázni, rendszerezni és írásmûveket szerkeszteni. Ez az alapozó szakasz nem látványos, de annál nélkülözhetetlenebb a késõbbi elõrehaladás szempontjából.
A tanterv az írás-olvasás ismeretén túl nem vár el semmiféle elõképzettséget, a képességszintek eltérése ekkor még nem okoz túl nagy gondot. Az egyedüli lemaradási lehetõség a különösen rossz íráskészségû tanulóknál fordul elõ, és elsõsorban a helyesírási készség fejlõdését befolyásolja. Ezt a problémát azonban a helyesírási felzárkóztató foglalkozás létrehozásával igyekszünk orvosolni.
A képzési cél sokrétûsége és az adott korcsoport életkori sajátosságai miatt rengeteg játékos, kreatív tevékenységre épülõ órát tartunk, és koncepciónkból következõen sok szemléltetõ anyagot használunk. Az iskolai könyvtár a 7. osztályos "igényeket" nem egészen tudja kiszolgálni. Megvannak ugyan az alapvetõ kézikönyvek, megszemlélhetõ a katalógusrendszer, de a korosztálynak megfelelõ ifjúsági könyvekbõl egyelõre még kevés a választék. Ezért havonta egyszer a Ferencvárosi Mûvelõdési Ház gyermekkönyvtárába járunk "élménycentrikus" könyvtári órákra.
A számítógéphasználat a 7. osztályban még csak a szorgalmi feladatokhoz jelenthet segítséget, de 8. osztályban már több kötelezõ feladat is épít CD-ROM-, szövegszerkesztõ- vagy Internet-használatra.
A tankönyvek terén ma már igazán nagy választékból meríthetünk. Egymásra épülõ tankönyvcsaláddal dolgozunk, amely teljes egészében megfelel tantervünk követelményeinek.
Az új, hatosztályos rendszer magában hordozza az újfajta motivációs lehetõségeket.
A hetedikes gyerekeket még könnyen lehet kreatív tevékenységekre ösztönözni. Nagyon jól beválik a csoportmunka mint a tanulói együttmûködés és az eltérõ képességek kiegyenlítésének lehetõsége.
Az új hetedikes tanterv lehetõvé teszi, hogy a hatosztályos rendszerben haladó tanulóink mire 9. osztályosok lesznek, az immár valódi szellemi erõfeszítéssel járó írásbeli és szóbeli feladatokat lényegesen jobb színvonalon oldják meg, mint nem hatosztályos szisztémában tanuló társaik, mivel kreativitásuk, együttmûködési és problémamegoldó képességük már magasabb szintre jutott.

Dr. Nagy Emília

Történelem

Munkaközösségünk történelembõl a helyi tantervet A és B variációban készítette el. A 7. G. osztályban a B, a 7. F. osztályban az A variáns szerint oktatunk. A B tanterv a tananyagot a 10. évfolyam végére befejezi. Az utolsó két évben pedig az érettségi témaköröknek megfelelõen meghatározott szempontok szerint szintetizálja és magasabb szintre emeli az ismereteket. A 11. évfolyamon oktatunk majd gazdasági ismereteket, a 12. évfolyamon pedig társadalmi és állampolgári ismereteket. Így bátran állíthatjuk, hogy a gyerekek megfelelõ történelmi és társadalmi ismeretekre tesznek szert.
Az A tanterv 6 év alatt végzi el a gimnáziumi tananyagot. Az utolsó két évben itt is van érettségi órakeret, amely lehetõséget ad a szintetizálásra, az emelt és közepes szintû érettségire való felkészítésre. Gazdasági, társadalmi és állampolgári ismereteket itt is a 11. és 12. évfolyamon tanítunk.
Mindkét módszer mellett szólnak érvek és ellenérvek. A B terv "mesélõsebb" stílusa valószínû jobban megfelel az életkori sajátosságoknak, az A terv viszont lehetõséget ad a gyakori ismétlésre, gyakorlásra, az anyag elmélyítésére.
A tantárgy jellegébõl és a gyerekek életkorából adódik, hogy könnyen motiválhatók. Szeretik a szituációs feladatokat, rendkívüli versenyszellem uralkodik bennük és kifejezetten kedvelik "a nézz utána" feladatokat. A képességekben és eredményekben még nincsenek nagy eltérések, bár van néhány kifejezetten gyenge eredeményt produkáló tanuló.
A tantárgy felszereltsége általában jónak mondható. Van videónk, magnónk és gazdag videófilm állományunk. Könyvtárunkat folyamatosan növeljük. Felújításra szorul azonban térképállományunk. A számítógép, az Internet még nem tört be a történelem tanításába (bár a gyerekek hoznak internetes információkat). Ennek oka egyrészt felkészületlenségünk, másrészt a történelem elõadóban nincs számítógép.
Tapasztalataink alapján szükségesnek látjuk, hogy a következõ 7. évfolyam számára új tankönyvet rendeljünk meg. Az új könyv idén jelent meg. Jobban igazodik az életkori sajátosságokhoz és az órai munkában is használhatóbb.

Bors Lászlóné

Matematika

A tárgy heti óraszáma megfelelõ, és ebben az óraszámban a tankönyvek tartalomjegyzékében szereplõ témák feldolgozására elég idõ jut. A tanár által szabadon felhasználható 38 óra biztosítja a differenciálást, az eltérõ képességszintek figyelembe vételét.
A tárgyi feltételekrõl: Szükséges lenne egy mágnestábla a sokszögek tanításához (csoportosítások, átdarabolások), négyzetrácsos tábla a függvények ill. geometria tanításához (minden olyan terembe, ahol tanítjuk ezt az évfolyamot). A szertár testkészletét is ki kell egészítenünk, a törött, sérült testeket pótolni. A tanulást, gyakorlást segítõ szoftvereket kell felderítenünk, beszereznünk.
A tanulási folyamatban a tankönyvnek, feladatgyûjteménynek nagy szerepe van. A most használt Hajdú-féle sorozat is olyan, mint a többi: ki lehet választani belõle alkalmazható részeket. A valószínûségszámítás témakörével egyáltalán nem foglalkozik, pedig a tantervnek ez része.
A tanulást, tanítást segítõ szoftvereket nem használtunk, pedig léteznek. Talán erre nyolcadikban nagyobb lehetõség (hiszen már nem lesz gond maga a számítógép) és nagyobb szükség is lesz, mivel csökken az óraszám, tehát nagyobb teret kell kapjon az önálló munka. Ezt majd a tanmenetben is figyelembe fogjuk venni. Így az informatikának is segítünk.
Az egyéni eszközök megvásárlásával általában nincs gond, hiszen a hagyományoktól nem tértünk el (vonalzók, körzõ, számológép, stb.).
Szükségesnek tartjuk a matematika órák csoportbontásban tartását (fél osztály egy csoport).
Az elõzõ és az új tanterv között nincs nagy mértékû eltérés (a valószínûségszámítás témaköréhez még nem értünk el), a tanulók terhelése nem változott, eredményeiket pedig inkább képességük határozza meg.

Fehérné Dallos Eszter

Idegen nyelvek

Elöljáróban leszögezzük, nemcsak a mi iskolánkban tapasztalható jelenség, hogy az eltelt idõ nem elegendõ a végleges vélemény megalapozására. Éppen ezért javasoljuk, hogy a jelent és a közeljövõt tekintsük olyan átmeneti idõszaknak, amelyben az elfogadott tanterv az irányadó. Külön megjegyezzük, hogy a francia nyelv oktatása teljesen kezdõ szintrõl indult, tehát nem számolhatott eltérõ elõképzettséggel, az angol és német nyelv viszont nem, tehát ez utóbbi nyelveknél nagyon eltérõ az egyes diákok képességszintje (angol nyelvnél például egyharmados a megfelelõ szint, tehát ha 12 tanulóból 4 érkezik megfelelõ elõképzettséggel). Az angol és a német nyelvnél a differenciálás, felzárkóztatás miatt féléves csúszással kell számolnunk a képzési célokat illetõen, holott nem a mi tanterveink támasztanak túlzott követelményeket.
A helyi tanterv megfelelõ óraszámot (heti 4 órát) biztosít az idegen nyelvek részére, a képzési célok összhangban vannak a kiválasztott tananyaggal.
A tárgyi feltételek lehetõvé teszik a helyi tantervek megvalósítását. A tantermek fel vannak szerelve elégséges oktatástechnikai eszközökkel. Hiányoznak viszont a könnyen kezelhetõ egyszerû és szemléltetõ táblák. A használatban lévõ televízió, videó, magnetofon minõsége messze elmarad a mai követelményektõl. A korábbi tanévben biztosított összegek komoly tárgyi fejlesztést nem tettek lehetõvé.
A könyvtár az idegennyelvû és módszertani könyvek hiánya, továbbá az elhasználódott angol-magyar, magyar-angol középszótárak miatt, és csekély számú (egy-egy angol és német) folyóiratával nem felel meg sem a helyi tanterv célkitûzéseinek, sem a tanulók igényeinek. A fentiek miatt a tantervek, tanmenetek nem épülhetnek a megnevezett tanulói forrásokra. A helyzet javítása érdekében javasoljuk egy-egy Internetes számítógép telepítését a három idegennyelvi tanterembe.
Tapasztalatunk szerint a taneszközök (tankönyvek, munkafüzetek, iskolai füzetek, szószedetek) megléte, használata, ellenõrzése koordinálatlan, esetleges, azaz az adott nyelvtanár követelményrendszerétõl függ. Sok a tennivalónk, hogy egységesítsük és tisztázzuk tanári elvárásainkat. Hiányoljuk, hogy az iskola által megrendelt tankönyvekhez nem elérhetõk a kapcsolódó hang- és videóanyagok, tanári segédkönyvek, egyéb kiegészítõ anyagok. Ennek oka nem csupán az anyagi eszközök hiánya, hanem bizonyos esetekben a szaktanári kezdeményezés elmaradása. Itt említenénk meg, hogy az elsõ év tapasztalatai alapján a jövõ tanévben módszertani szellemi pikniket kívánunk szervezni. Meggyõzõdésünk, hogy a fiatalabb korosztályt más módszerekkel kell idegennyelvre tanítani.
A 7. évfolyamos tanulók munkájának eredményessége a haladók esetében az eltérõ hozott tudásszint miatt nehezen mérhetõ, a kezdõknél pedig az általános pedagógiai gyakorlatnak megfelelõen polarizálódik a csoport jókra, közepesekre, gyengékre. A jelenlegi francia csoportban a tanulók 25%-a jó, 50%-a közepes, 25%-a gyenge.

Horváth Zsolt

Természettudományok

A munkaközösség ebben a tanévben két tantárgy, a természetrajz és földrajz tantervei alapján dolgozik a 7. évfolyamos tanulókkal. A természetrajz magába integrálja a biológia, általános természetföldrajz, fizika és kémia egymásra épülõ ismeretanyagát (heti 4 óra, résztantárgyanként 1-1 óra), a földrajz pedig térképészeti és regionális természetföldrajzi ismereteket nyújt (heti 1 óra). A 7. évfolyamra vonatkozó tantervek alapján a tanmeneteket Závodszky Judit, Dorogi Lászlóné és Gerséné Varga Ildikó dolgozta ki, tapasztalataikon alapul ez a beszámoló.
A munkaközösség tagjai által kidolgozott helyi tantervek használhatóságáról megoszlanak a vélemények: Dorogi Lászlóné osztja az országban általánosan kialakult földrajztanári véleményt (Földrajz Tanárok Egylete, Magyar Földrajzi Társaság), miszerint nem szerencsés a földrajz tananyagot két részre bontani úgy, hogy az általános természetföldrajzi rész a természetrajzhoz, a regionális rész pedig a földrajzhoz tartozik.
A természetrajzot tanító kollégák egyértelmûen megállapították azt, hogy a tanterv ill. tanmenet kiegyensúlyozott, elegendõ az óraszám a tananyag elsajátítására, begyakorlására. Semmiképpen nem javasolják a tantárgy "felosztását". Több idõ jut a tanulói kísérletekre. A diákok maguk is készíthetnek egyszerû kísérleti eszközöket, amivel a kreativitásukat is fejleszteni lehetett (ez a NAT "elõtti" évfolyamoknál nem valósítható meg). További elõnyként emelhetõ ki, hogy a diákok könnyebben támaszkodnak az elõzõ ciklusban hallottakra, így ez egyben ismétlés is, a tudás megújítása. Gyakrabban élik meg az "Aha! élményt", mert idõben közel esnek egymáshoz az egy témakörre vonatkozó, különbözõ szempont szerinti megközelítések.
Új tanterv ill. tanmenet írása nem szükségszerû. Kisebb korrekciókra azonban szükség van. A természetrajz tantárgyon belül az igazi összhang a fizika-kémia, illetve a biológia-földrajz között alakult ki, mindkét kolléga elégedett a tapasztalatokkal.
Az oktatás tárgyi feltételeit mindenki megfelelõnek találta, ezek lehetõvé teszik a helyi tanterv megvalósítását. A fejlesztésre azonban történtek javaslatok: bár a tanárok által korábban használt szemléltetõ és oktatástechnikai eszközei rendelkezésre állnak, a hatékonyság fokozása érdekében az általános iskolai korosztály számára szükséges lenne a Természet címû folyóirat elõfizetése, valamint a természetrajz tananyaghoz kapcsolódó videókazetták, CD-k beszerzése. Egyelõre a számítógépes információszerzés nem használatos a mindennapi oktatási gyakorlatban, mert a 7. évfolyamos tanulók zöme nem tudja megfelelõen kezelni a gépet, illetve sem az iskolában, sem szabadidejében nem jut számítógép közelébe.
A természetrajz kémia-fizika részéhez nem sikerült megfelelõ tankönyveket találni, a biológia-földrajz részhez azonban a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában megjelent Általános természetföldrajz (erre épít a földrajz tantárgy is), illetve a Természetrõl tizenéveseknek címû sorozatból a Tájak és életközösségek címû tankönyvet használták a kollégák. Munkafüzetet egyik tantárgy sem igényelt.
Összefoglalva: a munkaközösség a véleménykülönbségek ellenére egyetért abban, hogy nem ír új tantervet. A meglévõt a tapasztalatok alapján kisebb korrekciónak veti alá, így hatékonyan alkalmazható a következõ években. Az alapvetõ oktatástechnikai és szemléltetõ eszközök rendelkezésre állnak, de a jövõben ezek számát mindenképpen gyarapítani kell. A többség véleménye szerint tantervünk esélyegyenlõséget biztosít a különféle iskolákból érkezõ tanulók számára, és a felzárkóztatáshoz feltétlenül építeni kell a tanulók kreativitására, motiválására.

Sebõkné Orosz Katalin

Rajz

Az eddigi tapasztalatokból levonható következtetés felemás:
1. A helyi tanterv 7. osztályos anyaga rajzból teljesíthetõ, miután az elõzõ tanévben a NAT szempontjainak figyelembevételével a gyakorlatban kipróbáltuk és a szükséges korrekciót a tantervben már végrehajtottuk.
2. Az eredményesség-sikertelenség problémája feltehetõen nem tantárgyspecifikus: nagyon eltérõ tárgyi tudással és ambícióval bíró tanulókkal dolgozunk egy fiktív cél megvalósításán.
3. Rajzból a tárgyi feltételek adottak vagy megteremthetõk. Az eredményes munkát akadályozó tényezõk java nem materiális természetû és nem tantárgyhoz kötött: bizonytalan jövõképû tanulókat biztatnak hasonló tanárok.

Kertész István

Ének-zene

A hat évfolyamos osztályok számára készített helyi tantervünk eredményességét az 1998/99-es tanévben nem az új 7. osztályban, hanem a 8. osztályban tudtuk tesztelni. A nyolcadik évfolyamon is azokat az elveket követtük, melyek a 7. évfolyamra vonatkoznak. A legnagyobb hangsúlyt az éneklésre és az intonációs biztonság kialakítására helyeztük. A daltanítás különbözõ módszereit felhasználva (hallás utáni, kottaképrõl, szolmizáció segítségével, betûkottáról stb.) a következõ eredményt értük el:
Az osztály képes egységesen énekelni.
Az eddig nem éneklõ "rossz hallású" tanulók is bekapcsolódtak az éneklésbe.
A jobb képességû tanulók intonációs készsége egyértelmûen fejlõdött.
A tehetséges gyermekek az énekkarban megismerkedhettek a többszólamú énekléssel.
Túl nagy fejlõdés a "rossz hallású" tanulók esetében nincsen, csupán annyi, hogy próbálnak bekapcsolódni a közös éneklésbe, nincsenek kirekesztve e tevékenységbõl. E tanulók esetében azonban már az is eredmény, hogy törekszenek a megfelelõ hangmagasság megtalálására, és mernek énekelni. Remény van arra, hogy ha ezt a munkát már 7. osztályban kezdjük el, akkor nagyobb sikerek érhetõek el. Természetesen az ének-zene más részterületeivel is foglalkoztunk: ritmus, zeneírás, -olvasás, zenei ismeretek, zenei hallás, zenehallgatás. Szép eredmények születtek a zenei ismeretek elsajátítása területén: ABC-s nevek ismerete, ezek elhelyezése a vonalrendszerben, egyszerû dallamok lejegyzése, betûkotta átírása a vonalrendszerbe, pentatónia ismerete, ütemmutatók és ütemvonalak elhelyezése, hallás utáni ritmus felismerése, rögzítése stb.
A zenehallgatásra kevés idõ jutott. Elsõsorban a tudatos zenehallgatásra neveltük a tanulókat, és leginkább a zenei hallás csiszolása volt a fõ cél. A tanév végén a tanulók már biztonsággal felismernek kórusfajtákat, hangszíneket, hangszereket és zenei szerkesztésmódokat (egyszólamú, többszólamú, homofón-polifón, kánon).
Összefoglalásként elmondható, hogy a helyi tantervben szereplõ célkitûzések megvalósíthatóak, a tananyag elsajátítható.

Gróf Gizella

Testnevelés

Szent-Györgyi Albert 1930-ban a következõket mondta: "Úgy értesültem, hogy még mindig vannak iskolák, ahol napi 5 óra tanítás folyik, és ahol hetenként tornaóra van, ahol tehát három napra elõre kell a gyermekeknek magukat kimozogniuk. Hát tudnak az urak három napra elõre enni, vagy aludni? Ez, ami itt folyik, ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel is."

Mivel ebben a korosztályban a tanulók mozgásigénye igen magas, játékigényük a gimnazistákhoz képest jóval nagyobb, a kijelölt anyag elvégzéséhez a heti 3 óra kevésnek bizonyult. Különösen úgy, hogy a 3 órából egyet elvitt az úszásoktatás. Ahhoz, hogy az elképzeléseinket valóra váltsuk, mindenképpen több órára lenne szükség: minimum heti 4 órára + 1 óra úszásra.
A kijelölt anyagot az alapoktól oktatjuk, illetve mindig visszatérünk az alapokhoz. Ez lehetõséget biztosít a felzárkózáshoz - természetesen különbségek mindig maradnak. A tehetséges, vagy már képzett tanulók számára mód nyílik egyéb feladatok végzésére, illetve elirányítjuk õket különbözõ szakosztályokba.
A tárgyi feltételek állandó romlásáról már többször, több helyen említést tettünk. A helyi tantervben szereplõ szerekhez képest a rendelkezésre álló eszközök nem elegendõek.
A 7. osztályos tanmeneteink már a helyi tanterv alapján készültek. Úgy érezzük, nem a tananyagot méreteztük túl, hanem a testnevelési órák száma a kevés. A 7. és 8. osztályban jóval több mozgás szükséges az egészséges fejlõdéshez, s ugyanakkor ez a korosztály jóval több mozgást is igényel, mint a 14 év felettiek. Javasoljuk legalább ebben a két évfolyamban a testnevelési órák számának minimum 4, de inkább 5-re emelését. A testnevelési órák számának emelése nem fokozza a tanulók leterheltségét, hanem inkább oldja az elméleti tárgyak okozta megterhelést és csökkenti a felhalmozódott feszültséget. Tapasztalatunk szerint ezek a gyerekek még szeretik is a testnevelési órákat, szinte korlátlanul terhelhetõk.
Az eredményességrõl még korai beszélni. Egy-két évnek el kell telnie ahhoz, hogy legyen összehasonlítási alapunk.

Dr. Karácsony Istvánné

Informatika

Az informatika a heti órakeretek szorítása miatt kétségbeejtõen kevés órában kapott helyet a tantervünkben: csak hetedikben és kilencedikben tarthatunk heti két-két órát. (Némileg jobb a helyzet a "reál" irányultságot választó kilencedikes diákok esetében, akik 10. évfolyamon is tanulják ezt a tárgyat. A záró két évben pedig az érettségire, felvételire elõkészítõ fakultáció javít a helyzeten.) Ez az idõ csak arra elég, hogy a legfontosabbakat megtaníthassuk diákjainknak az alapvetõ problémák megoldására. Sokkal kevesebb lehetõség nyílik a tanórákon arra, hogy tanítványaink az eddig "megszokott" eséllyel, a korábbi nagyszerû eredmények reményében indulhassanak a számukra rendezett versenyeken. Több tanórán kívüli foglalkozásra, szakkörökre és nagymértékû önálló ismeretszerzésre, gyakorlásra van ehhez szükségük.
Ma még sok otthonban nincs számítógép, az iskolai délutáni kapacitás szûk, az ismeretek bõvítéséhez pedig elkelne a tanári irányítás. Mind az informatika oktatását, mind az egyéb tárgyakban történõ felhasználását elõsegítené egy olyan tanár alkalmazásának lehetõsége, aki a rendszert felelõsen karbantartja, fejleszti (valóban gazdája a rendszernek), délutánonként pedig az õ irányításával, felügyeletével lehet dolgozni.
A tantervben megfogalmazott célok, követelmények megfelelõek, elvégezhetõk. A differenciálást lehetõvé teszi, a minimális követelmény pedig mindenki számára teljesíthetõ. Utóbbit akkor tudnánk könnyebben elérni, ha nem tanulópárok használhatnának egy gépet, hanem minden diákra jutna egy.
Ebben a tanévben jelentõs fejlesztésekre került sor, részben a SuliNet program keretében, részben pedig a szakképzési támogatás keretében jutottunk új, korszerû gépekhez, szoftverekhez. Ennek eredményeképpen már két számítástechnikai kabinetünkben is Pentium alaplapú gépek (Internetes hozzáféréssel) állnak az oktatás rendelkezésére, s a tanári szobák egy részébe is sikerült (szintén az iskolai hálózat részeként) gépeket telepítenünk. Mindezek ellenére a Pedagógiai programunkban leírt szükséges taneszközök egy része hiányzik még: gondolunk itt elsõsorban az 1. kabinet korszerû gépekkel, szoftverekkel történõ felszerelésére.
Komoly (nem elsõsorban iskolai) gond a megfelelõ tankönyvek, példatárak hiánya is. Jelentõs elõrelépést jelentene, ha az iskolának lenne videoprojektora.
Az LKG Pedagógiai programjában az informatikai fejezet utolsó mondata: "Alapvetõ követelmény a korszerûség érvényre juttatása". Ezt ma is elérendõ cél.
Tehát: a tanterv jó, az ott leírtakat megvalósítva még jobb lenne a helyzetünk.

Fehérné Dallos Eszter

© LKG, 2002.