LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Schwerbegabten in Annweiler, avagy a zsenigyerekek még nyáron is tanulnak

Gál Emese az 1997-es I. Országos Konferencián tartott sikeres elõadása miatt 1998 nyarán a Deutsche Schülerakademie és a Magyar Biológusok Társasága támogatásával egy tehetséggondozó táborban vett részt, amelyrõl az alábbiakban számol be.

A Deutsche Schülerakademie különbözõ kurzusokat szervez Németország-szerte, amelyeken tehetséges német középiskolások és néhány szerencsés külföldi diák vehet részt. A német gyerekeket az iskola javasolja kiemelkedõ tanulmányi eredményük alapján, illetve a tanulmányi versenyek gyõzteseit a Deutsche Schülerakademie-hez kapcsolódó alapítvány hívja meg. A külföldiek egyéni pályázat, vagy ajánlás alapján tölthetnek tanulással két és fél hetet a nyári szünetbõl. A kurzus díja 950 DM, azonban lehetõség van az ezt fedezõ ösztöndíj megpályázására is.
Kívülállók számára a szituáció félreérthetõ, hiszen elég kevés gyerek akar nyáron tanulni, ráadásul ilyen magas tandíj mellett. A helyi újság aszociálisnak, izoláltnak nyilvánított bennünket, akik nehezen tudnak beilleszkedni a diáktársadalomba sokrétû érdeklõdésük miatt, és a tanárok agyára mennek kielégíthetetlen tudásszomjukkal, tehát mindenre képesek, hogy hasonszõrûekkel találkozzanak és sorstársaikkal barátkozzanak.
Annweiler am Trifels egy barátságos városka Pfalz tartományban, Neustadt közelében. A Trifels-Gymnasium Anmweiler adott otthont a július 16 - augusztus 1 között megrendezett nyári akadémiának, melyet (és körülbelül negyven hasonló társát) a "Bildung und Begabung" nevû szervezet rendez meg minden évben különbözõ németországi városokban. A 91 lelkes diák a matematika, a természettudományok, az irodalom, az asztrológia, az idegen nyelvek és a zene világában mélyedhetett el.
Olyan témaköröket dolgoztunk fel, amelyek megbeszélésére az iskolában csak kevés idõ jut, vagy teljesen kimaradnak a kötelezõ tananyagból. Az iskolai munkától való legnagyobb eltérés a "tantárgyak" összefonódása volt, tehát a téma, és nem a szakterület állt a középpontban. A másik különbség az volt, hogy meghatározott kereteken belül mi irányíthattuk a konzultációk menetét. Ez azt jelenti, hogy elõre kiosztott témákból mi tartottunk elõadást, és a témavezetõk csak a megfigyelõk szerepét töltötték be, illetve igazságot tettek, ha egy vitás kérdésben nem sikerült egyezségre jutnunk. Mindenki becsületesen felkészült beszámolójára, ahol a szemléltetés terén a nyugati régió jó felszereltségével (fóliák, modellek), míg a keleti kreativitásával (szabadkézi ábrák, hétköznapi életbõl vett példák) brillírozott.
Természetesen nem nyomtuk egész nap az iskolapadot, a délelõtti és délutáni munka mellett bõven maradt szabadidõnk, amit közösen töltöttünk el. Énekkar, zenekar, különbözõ sportcsapatok alakultak már az elsõ napokban, késõbb egy színjátszó kör is létrejött, így koncertekkel, színházi elõadással, sportversenyekkel bõvült a program.
Szerencsére a nyelvi akadályok okozta izoláció érzésén társaim segítségével sikerült már a második napon felülkerekednem, akik türelmesen megvárták, amíg kinyögöm mondanivalómat. Néhány nap elteltével már új szavakat tanultam. A biológiai szakszavak mellett szókincsem többek között bõvült a röplabda német terminus technicusaival, és különbözõ diáknyelvi fordulatokkal. Nagyon hasznos volt résztvenni a tábor munkájában, ahol az ember kipróbálhatta oroszlánkörmöcskéit és még egy sor jó barátra is szert tehetett.

Gál Emese

© LKG, 2002.