LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Büszkék lehetünk rá...

Sebõkné Orosz Katalin, osztályfõnök

Környezet, építészet, örökség
(A Wekerle-telep)

1867-ben Magyarország gazdasága virágzásnak indult. A fellendülés következményeivel nem tudtak lépést tartani a társadalmi és a szociális életviszonyok. Ezek a hátrányok természetesen elsõsorban az ország fõvárosában, Budapesten jelentkeztek. A fõváros lakossága a természetes szaporodást messze meghaladó méretekben megnövekedett. Ezt iparának és kereskedelmének, a jobb munkalehetõség miatt ideözönlõ embereknek köszönhette. Ezekben az években a népességszaporodás valósággal vetekedett az amerikaival. A lakáskínálat nem tudott lépést tartani a népesség számának gyors növekedésével. A lakásárak rohamos mértékben nõttek. Ez hatalmas gondot jelentett a szegényebb réteg, a munkásosztály számára. A túlzsúfoltság elviselhetetlen volt. A munkások tehetõsebb része Budapest peremvidékeire menekült, vállalva az utazási költségeket.
A kormánynak lépnie kellett. Jó és olcsó megoldásként kínálkozott: tömegesen kell munkáslakásokat építeni. A belvárosban azonban ez kockázatot jelentett volna, mert így a lakásárak rengeteget estek volna. Egyébként sem csak lakásokra lett volna szükség, hanem kis kertekre is, amelyekben akár zöldséget is lehet termelni. Ahhoz, hogy a beruházás említésre méltó legyen és megtérüljön, sok lakást kellett építeni. A fõváros peremterületei tökéletes helynek bizonyultak, a megfelelõ tömegközlekedés kiépítésével. A kérdés csak az volt, hogy ki valósítsa meg az építkezést. Ez a feladat az államra hárult, mivel senkinek sem volt annyi tõkéje, hogy azt finanszírozza.
1908 tavaszán a kormány elhatározta, hogy 8-10 ezer munkáscsaládnak emel bérházat - az elõbb említett szempontok alapján. Ezt az országgyûlés az 1908. évi XXIX. törvénycikkben hagyta jóvá. A kormány 1 692 000 m2 területet vásárolt meg Kispesten, a mai Ady Endre út, Határ út, Nagykõrösi út és a Rákóczi utca által közrefogott területen. 1908 õszén nyilvános pályázatot írtak ki a tervek elkészítésére. Igen sikeres volt ez a lépés, mivel a telep szerkezetére 30, és a háztípusokra is 30-30 pályázat érkezett. Ezekben bõven akadtak átvehetõ, jó gondolatok, melyek felhasználásával végül is megtervezték a telep szerkezetét. 1909 tavaszán a törvény értelmében elkezdték építeni a munkástelepet. A szûkös anyagi keret ellenére az állam figyelt az épületeknek a kor követelményei szerint történõ korszerû felszerelésére és a házak külsõ megjelenésére, melyekre megfelelõ összeget tartalékolt.
A telepet két 26 méter széles út szeli át, és ugyancsak ilyen szélességû útgyûrû veszi körül. Ezen a körúton az eredeti tervek szerint villamos járt volna, de ez csak az Ady Endre út felõli részen valósult meg, azonban napjainkban a gyûrû mind a négy szakaszán meg van oldva a tömegközlekedés. A Wekerlén a többi út 4, 12 illetve 15 méter széles. A Fõtér (1987 óta Kós Károly tér) területe 414 000 m2, melyre eredetileg sportpályát és munkáskaszinót terveztek. Az egész telep területének 30%-a a terek és az utcák területe. Egy lakóegységre 252-324 négyzetméter jut átlagosan, amelybõl 45-50 négyzetméter maga a lakás, a maradék pedig a kert. A házak végül 48 különféle típus szerint, de azonos stílusban épültek, a tervezéssel a pályázaton kitûnt építészeket bízták meg. Mindenki a maga elképzelését valósíthatta meg, és ezáltal egyedi formát nyertek az épületek. Egyes dolgokban mégis egységes a telep. Ilyen például az egységes hornyolt, vagy közönséges kettõs cserépfedés. Különlegesen szép az egységes alakú és színû spaletta.
1911. május 1-jén, 240 házat adtak át (ebbõl 185 földszintes és 55 emeletes), bennük összesen 970 lakást vehettek birtokukba a munkások. Két évvel késõbb 450 ház lett kész 2016 lakással. Ekkor már nem hiányoztak a teleprõl az iskolák, az óvodák, a rendõrség, az orvosi rendelõ és a pékség sem. Így a telep háromnegyed része elkészült. Ez mintegy 15 000 ember számára adott hajlékot. 1913-ban az építkezés irama visszaesett, és csak egy kisebb csoport munkásház és a posta épült fel. Megkezdõdött azonban a Fõtér kiépítése. Az 1912-ben kiírt pályázatot Kós Károly nyerte meg. A tér köré sugarasan kapcsolódnak az utcák. A legbelsõ ilyen utat köröndök, félköröndök, közök, terek szakítják meg. A tér két-két házát az út felett boltíves átjáróval egybekötötték. Így a park zártabb lett és esztétikai értéke is megnõtt. 1913-ig megépült 3470 munkáslakás és 65 tisztviselõi lakás.
Ahhoz, hogy az emberek közérzete jó legyen a telepen, nemcsak a házakat kellett felépíteni, hanem az úthálózatot, a csatornázást és a vízvezetékrendszert is. Az utóbbi volt inkább a költséges, mert az akkori fõváros vízmûvei nem bírták volna el ennek a telepnek az ellátását is. Ezért külön vízmûvet kellett létesíteni. Így Kispest, Erzsébet és Csepel épített magának egyet közösen, a Csepel-szigeten. Egyszerûbb volt megoldani a csatornázást, mert csak a budapesti fõgyûjtõcsatornába kellett beleengedni a szennyvizet, ami közel volt. A beruházások ezzel korántsem értek még véget. 1926-ra azonban kiépült az elektromos hálózat is, 1930-ra pedig elkészült a Fõtér és az összes eredetileg tervezett ház.
Az adott kor építészeti szemléletéhez igazodva, a környezet adottságait követve, de mégis új szemléletû városépítészeti elképzelések alapján hozták létre a telepet. Szem elõtt tartották az igényeket, alkalmazkodtak a lehetõségekhez. Az összhang volt az elõfeltétele a program sikeres megvalósításának. A gazdaságossági szempontok mellett a lakosság kulturális, oktatási, kereskedelmi, egészségügyi és lelki szükségleteinek kielégítése is alapvetõ szempont volt. A közintézmények telepítésével, az úthálózat vonalvezetésével a város térbeli felépítését is gondosan megtervezték. A négy alközpontba telepített oktatási létesítmények a körutak mentén helyezkednek el. Szép városépítészeti gondolat, ahogy ezek az iskolák egymás felé fordulnak. A Kós Károly téren, a telep középpontjában a házak két illetve három emeletesek. Messzirõl jelzik, merre található a telep központja. A látogatót az utak egyenesen ide viszik. A telepen a szerkezet, a funkció és a forma egysége látható lépten-nyomon (különösen a Kós Károly tér épületeinél). Álszerkezetet az épületeken nem találunk. A mûemléki és népi építészeti hagyományok hatása a telep tömegformálásában (pl. a magasra felhúzott tetõsisakok) meghatározó erejû. A belsõ téralakítás jellemzõen puritán. Színezésében általában az építõanyagok (fa, kõ, cserép, mész) természetes színei érvényesülnek. A formák és a felületek gazdagítását elsõsorban ezen anyagok plasztikája biztosítja. Ezen túl meghatározó helyeken és felületeken faragással, dombormûvel találkozhatunk. Azokon a helyeken, ahol valamilyen látvány tárulhat fel - pl. utca tengelyében, vagy ahol irányváltoztatás miatt csomópont alakult ki - ott karakteres építészeti jeleket alkalmaztak. A legszélesebb utakat emeletes épületek határolják, a kisebb utcákban földszintes beépítés szerint telepítették a házakat. A szabadon álló épületekbõl felépített utcahálózatot a Fõtéren zárt sorú beépítés váltja fel. A tér beépítésére Kós Károly egyedi szabályozást dolgozott ki. Meghatározta a tér épületeinek gerincmagasságát és a szintszámot. A merõlegesen érkezõ utaknál tornyok, az átlós utaknál kettõzött oromfalak és fiatornyok emelik ki jelentõségüknek megfelelõen a fordulópontokat. A térre vezetõ merõleges utakat jegenyenyárfákkal szegélyezték. A körutak fasorai, a terebélyes lombozatú platánok zöld alagutat alkotnak. Valamennyi utcában a beépítéshez igazodó lombformájú fasort telepítettek.

A korabeli szociálpolitikai intézkedések közül a leglátványosabb és egyben a legeredményesebb példa a Wekerle-telep. Magyarországon ez az építészeti együttes az elsõ átfogó szemlélettel tervezett, és városrendészeti tervek alapján fel is épített jól mûködõ lakótelep. A 30-as években példaértékû volt az egész világon.
Ha valaki a Wekerle telepen jár, könnyen ámulatba ejthetik a széles utcák, a gyönyörû védett fasorok és a tervezett összhang. Az építészeti értékeken túl a Wekerle-telep legnagyobb elismerése, hogy a lakók még ma is ragaszkodnak lakásaikhoz, pedig az itteni lakások - elsõsorban méretük miatt - már nem számítanak a legkényelmesebbek közé. A kötõdés a többletlehetõségek miatt alakult ki. Az épületek zöme alacsony, barátságos. Szerencsére nincs nagy füstöt kibocsátó gyár a telep közelében, így a levegõ aránylag tiszta. Sok az énekesmadár, hangjukat hallgatva öröm kertészkedni, napozni stb. A gyerekek számára több nagy játszótér épült. Nagyon jó adottsága a telepnek, hogy közel van a városközponthoz, de mégis kertvárosias. A Wekerle-telep egyszóval emberléptékû. A telep szervezeti rendje, építészeti kialakítása adta a közeget, amely az emberek természetes szükségletévé tette az önszervezõdést. Az emberek barátságosak, közvetlenek. A Wekerlei Társaskör Egyesület ma is nagyon aktívan mûködik, összefogja, segíti és képviseli a telepen lakókat. Minden évben megrendezik, a ,,Wekerlei napok"-at. Ez 3 napos kulturális programokat és vetélkedõt is magába foglaló rendezvény. Egész napos színpadi mûsor gondoskodik a jó hangulatról, a Kós Károly tér erre az alkalomra ideiglenesen felállított színpadán. 1998-ban volt 90 éves a Wekerle. Ez alkalomból különleges elõkészületek elõzték meg a versenyt, mind a szervezõk, mind a résztvevõk részérõl. (Még a látogatóba érkezett esõfelhõk könnyei is eleredtek.) Az eseményre a sajtó is felhívta a polgárok figyelmét.

A Wekerle-telep értékeinek megõrzése az utókor kötelessége. Szigorú szabályokkal kell védeni a telep építészeti és városépítészeti hagyományait. Kiemelt figyelmet kell szentelni a közterületek helyreállítására, az utak, fasorok, parkok fenntartására. Az ország vagyona marad meg, vagy gyarapszik akkor, amikor valaki a saját környezetéért tevékenykedik, dolgozik, szervez, hoz anyagi áldozatot. Ha nem így cselekszik, akkor mindannyian szegényebbek leszünk: a múlt elveszített értékei feledésbe merülnek.

Miklóshalmi Zsolt 9. G

© LKG, 2002.