LKG Leövey Klára Gimnázium / FényÉvkönyv

Ebben a tanévben a kerületi iskolák 9. osztályos diákjai számára regényírói pályázatot hirdettünk az Interneten. A legjobb pályamûvet egy leöveys diák, Laboda Tamás írta. Írásának elsõ fejezetét közöljük összeállításunkban.

A Qwark bolygó titka

- 3854. év 5. hó 21.-e 13. 00 óra, jelentés a hangrögzítõbe, Wolf csapatvezetõ jelenti: Felderítõ csapat bevetésen a Qwark bolygón. A felszín mocsaras, nehezen járható, a levegõ emberi légzésre alkalmas. Már harmadik földi napja haladunk északi irányba, néhány alacsonyabb rendû életformán kívül még nem találkoztunk élõlénnyel. Ámbár nemrég óta furcsa morgást véltünk hallani mintha valamik járkálnának körülöttünk. Az üzenetet továbbí… he? Mit akar Vern közlegény, nem látja, hogy jelentést diktálok? Úristen mik ezek a szörnyek?! Ááááá…

- ÜZENET VÉGE -

villogott a kijelzõn.

- A fenébe! Már megint! - csapott az asztalra Smith vezértábornagy. - Már megint oda egy osztag, de még mindig nem tudjuk, mi van azon az átkozott bolygón! Miénk a legnagyobb ûrflotta az egész Intergalaktikus Csillagszövetségben, mégse tudunk felderíteni egy akkora bolygót, mint a Föld! Meg tudja valaki mondani, hogy lehet ez? - nézett végig a körülötte ülõ magas rangú tiszteken, akik lehajtották a fejüket, és mély hallgatásba burkolództak. - Ilyenkor bezzeg hallgatnak mi? Ebbõl elegem van! Csináljanak, amit akarnak, de derítsék föl azt az égitestet!
Ezután a vezértábornagy fogta magát, sarkon fordult, és kiviharzott a terembõl. Nehéz léptei még sokáig zengtek a folyosón. A katonai vezetõk egymásra néztek, aztán Denver tábornagyra, mivel õ maradt a rangidõs tiszt. A tábornagy körbenézett, köhécselt egy darabig majd fölállt a székébõl és azt mondta:
- Tisztelt vezérkar! Úgy látom már csak egy lehetõségünk maradt, a különleges osztag. Mindenki egyetért? - Az összes kéz a magasba emelkedett. Erre a tábornagy odaérintette a hüvelykujját egy táblához, majd megnyomta a kiemelkedõ piros gombot.

***

Éktelen csörgéssel ébresztette John Kickpatrick különleges kommandóst, azaz KK-t a mobilfonja, Worm ezredes kereste:
- Igen Uram, miért keres? Ámbár akármi az, nem vállalom, egy hétvégét végre úgy akarok eltölteni, mint egy átlagos agglegény Megacityben.
- Tudom, hogy vállalni fogja John.
- Ezt ugyan mibõl gondolja Uram?
- Wiliam Darst is benne van a buliban, méghozzá elég mélyen.
Johnt valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Wiliamet még a Nomzonok elleni harcokból ismerte, és sokszor kisegítették egymást a bajból, de Darst mindig is forrófejû volt.
- Mit kell tennem, Uram?
- Maga ért a legjobban a különleges életformákhoz, nem igaz?
- Igen Uram, de kérem térjen a tárgyra.
- Jelentkezzen a régi parancsnokságon, amilyen hamar csak lehet, hosszú útra fog menni. Egyelõre ennyi.
Ezután fõhõsünk összecsomagolt, vetett egy utolsó pillantást a szobájára, majd az utcán leintett egy légitaxit, és két percen belül már ott is volt Megacity katonai fõparancsnokságán.
Belépett a komor épületbe, megmutatta az igazolványát az õröknek, mire ezt a választ kapta:
- Végig a folyosón aztán balra a 765-ös ajtó!
Kickpatrick meg is találta a bejáratot, amin ez állt:

Belépés csak 8-as szintû engedéllyel!

- Ez azért furcsa - gondolta John -, miért ez a nagy elõvigyázatosság? De már be is lépett az ajtón, így nem volt ideje ezen tovább gondolkozni Az önmûködõ ajtó elhagyása után Kickpatrick leült, majd körbenézett a szobában. Öt alakot látott.
Tõle balra, ahogy a rangjelzésükbõl kivette, két közlegény ült. Az egyik soványabb állandóan matatott a laptopjában, vagy följebb tologatta a le-lecsúszó szemüvegét - nem tûnt harcedzett katonának. De a másik már sokkal erõsebbnek tûnt, és ezt a vállán látható jelvények is tanúsították. Furcsa módon viszont ez a tag tûnt félénkebbnek, és bár nyugodtan ült, szemével idegesen pislogott.
A hadnagy szemügyre vette a tõle jobbra ülõ három embert, azaz csak kettõt, ugyanis az egyik alak vállapján rangjelzés helyett két § jel állt. Innen rögtön tudta, hogy az illetõ droid, méghozzá a legmodernebb fajtából. A következõ alak hadnagy volt, és John nem kis meglepetésére nõ. Úgy tudta, 3793 óta nem álltak be nõk az ûrseregbe, ráadásul ez a nõ feltûnõen szép volt, viszont a szeme furcsának tûnt. Úgy rémlett Johnnak, hogy már látta valahol, de hol? Az utolsó embert már nem tudta megnézni, mert bejött az ezredes, de annyit még látott, hogy az illetõ õrnagy. Mindannyian felálltak.
- Üljenek le - szólt az ezredes, és õ is helyet foglalt velük szembe egy asztal mögött -, nagyon fontos, hogy ami itt elhangzik, az nemzetbiztonsági érdek, és nem hagyhatja el ezt a szobát, megértették?
- Igen Uram! - hangzott egyszerre.
- Itt vannak ezek a diszkek, ezeken minden rajta van - nyújtott át hat fehér lemezt -, ezért csak nagy vonalakban vázolom a helyzetet. De elõbb ismerjék meg a parancsnokukat, Jerry Gentet - mutatott az õrnagyra -, kitûnõ minõsítéssel végzett, akárcsak maguk.
Ezután az ezredes rá is tért a lényegre:
- Tíz földi hónappal ezelõtt az egyik felderítõ szondánk a Galaktikus Hadsereg által felügyelt részen kívülre sodródott és meglepõ felfedezést tett: egy általunk Qwarknak elnevezett bolygón óriási nikkel-vanádium készletek vannak. Mint tudják, ez az alapanyaga az új, Domm típusú csillagrombolók vázának. A maguk feladata a kitermelési helyek felkutatása, megjelölése. Kérdés van?
- Uram - jelentkezett a mackós tag -, erre elég lenne egy felderítõosztag, miért mi megyünk?
- Erre nem válaszolhatok. Egyéb?
- Fegyverek, muszaki háttér?
- Nem kaptunk jelentést értelmes lényekrõl, a mûholdfelvételek sem mutattak semmit, ezért ami a fegyvereiket illeti, 5-ös minõsítésûeket kapnak.
- De Uram, idegen bolygón a szabályzat szerint legalább 13-asokat kéne kapnunk.
- Sajnálom, de az igazgatóság ezt adta parancsba.
- Ugyan minek a kézifegyver, ha van egy jó ûrhajónk - szólt közbe a nõ.
- Ez igaz, de az sincs, egy tehercirkálót kapnak alapfelszereléssel. Egyéb támogatás nincs.
- Csodás - jegyezte meg John.
- Uram, miért van ez a vigyázatlanság? - jegyezte meg a droid.
- Az nem tartozik magára… Tehát ennyit akartam mondani, maguk leléphetnek - szólt az ezredes a négy új taghoz -, de maga maradjon még Kickpatrick!
Miután a többiek elmentek, Worm egy másik szobába vezette Kickpatrickot, bezárta a terem légsûrítéses ajtaját és azt mondta:
- Itt már nyugodtan beszélhetünk, John. A többiek elõtt nem mondhattam, és különben is ez az egyetlen hely, ahol nincsenek poloskák. Tudja Fiam, én már régóta vagyok itt, és ha valaki tudja, hogy el akarnak tussolni valamit, akkor az én vagyok. Szerintem a Földi Szövetség nem szeretné, ha az Intergalaktikus Csillagszövetség is tudna errõl a lelõhelyrõl, ugyanis ez igen nagy elõnyhöz juttatná akármelyik szövetségi tag hadseregét. Ezért nem szabad feltûnést kelteniük.
- Értem Uram, de gondolom nem mi vagyunk az elsõk, akik odamennek, ugye?
- Eltalálta Fiam. Ez a másik, amit nem akartam mondani a többiek elõtt. Annyit sikerült megtudnom, hogy magukon kívül még két csapat indult útnak, de egyik sem tért még vissza arról az égitestrõl. És sajnos Wiliam is köztük volt. A legtöbb, amit tehetek, az, hogy Darst eltûnési helyének közelében teszem le magukat, és egy csatahajót állomásoztatok a közelben, de már így is a fejemmel játszom. Sajnálom hogy belekevertem a dologba.
- Ugyan - mondta Kickpatrick távozóban -, voltam már nagyobb bajban is. Ég önnel, Uram! Ja, ha megkérhetném, nézzen utána jobban annak a nõnek a csapatban, nem tetszik nekem.
- Jól van John, viszlát!
Ezzel Kickpatrick elment. Az ezredes is követte õt egy idõ után. Amint eltûntek, megjelent egy borostás fickó takarítóruhában és bement a szobába. Pár pillanat alatt leemelt egy acéldarabot a falról, elõvett mögüle egy lehallgatót és belehallgatott a tartalmába. Elmosolyodott, majd a zsebébe süllyesztette a kis gépet, mindent visszatett a helyére és sietve távozott. Már csak az egyre halkuló, furcsán csoszogó lépései hallatszottak a folyosón. Hét napra rá holtan találták Worm ezredest az irodájában. A vizsgálat szerint öngyilkosság történt, az ügyet lezárták.

Második fejezet

Egy héttel az eligazítás után John a nemzetközi ûrkikötõbe tartott. Közben összeszedte a gondolatait. A diszkbõl megtudta, hogy a laptopos embert George Livingstone-nak hívják, és az összes tesztet 99,6 százalékosra írta meg, de a fizikai kiképzéseken siralmas eredményt ért el. A mackós tag neve Joe Freeze, szellemileg nem túl kiemelkedõ, ámde bivalyerõs, az összes kiképzõjét a sárba döngölte. A droidot 34 éve szerelték össze, azóta hibátlanul mûködik. A csapatvezetõ, Jerry Gent a szokásos szépfiú: a legrendesebb, legerõsebb, legügyesebb, a táborban minden kiképzõje elragadtatással beszél róla. Majd meglátjuk! - gondolta John. A nõ már annál érdekesebb dossziét tudhat magáénak. A diszk szerint hat éve még nem is létezett, egyébként a neve Cindy Wiever.
Miután John megérkezett, azonnal megkérdezett egy cigarettázó munkást:
- Merre találom a 98-as ûrdokkot?
- Egyenesen elõre, aztán mindig jobbra! - felelte a fickó.
A javasolt úton menve John szokatlanul hidegnek érezte az idõt, a kékes nap, a Grow baljósan világított, rossznak tûnt az idõ. A dokknál megállította egy férfi:
- John Kickpatrick hadnagy? - kérdezte a tag.
- Igen, miért?
- Tim Thomas vagyok, a Bettygirl pilótája, azonnal indulunk a Qwarkra. A többiek már fenn vannak, jöjjön!
Mielõtt John bármit is szólhatott volna, már fenn is volt a hajón, így nem látta, hogy rohan utána egy közlegény papírokkal a kezében. Az ûrhajó iszonyú robajjal felszállt. A papírokon Worm halálhíre, jelentés egy bizonyos kémnõrõl és John visszahívó parancsa volt, amit az ezredes az "öngyilkossága" elõtt írt.

***

John gyorsan bevágta magát egy székbe és becsatolta magát.
- Piszkosul kapaszkodjanak - üvöltött hátra a pilóta -, elektromos örvénybe kerültünk!
Vagy tízpercnyi rázkódás után, amikor végre egyenesbe került a Bettygirl, John kiugrott az ülésébõl és berontott a pilótafülkébe:
- Maga teljesen megveszett! Majdnem kinyírt mindannyiunkat! Miért siettünk ennyire, he? Erre válaszoljon!
- Megfenyegettek telefonon, hogy ha nem szállok fel azonnal, megölnek! - válaszolta Tim.
- Elegem van magából! Azonnal fordítsa vissza ezt a teknõt!
- De nem tehetem, megölik a családomat!
- Fordítsa vissza, különben én magam ölöm meg! - Hallatszott ekkor egy hang a pilótafülke ajtajából. Jerry volt az. - Ez most már nekem is gyanús!
Ebben a pillanatban pisztolyt rántott a pilóta és ráfogta Jerryre meg Johnra.
Ám ekkor már Freeze is ott volt, elegáns mozdulattal leütötte Timet, Livingstone pedig programozói tudása segítségével megfordította a hajót. Ám öröme nem sokáig tartott, mert a hajó azonnal visszafordult az eredeti irányba. Ekkor Livingstone egy darabig matatott a hajó agyában, majd így szólt:
- Bajtársak, az a nagy helyzet, hogy némileg átalakították a fedélzeti számítógépet. A baj végül is ott van, hogy a dupla visszacsatolásos rendszer elsõ kábelét átkötötték a nyolcas rendszerbe, ez elég csúnya dolog, legszívesebben hozzá se nyúlnék…
- A lényeget! - dörrent rá John.
- A hajót nem mi irányítjuk, hanem valaki távirányítással mûködteti.
Hirtelen gúnyos kacaj hallatszott elõlük egy mikrofonból:
- Üdvözlöm önöket, az új típusú átalakított Bettygirlen, az én hajómon! Mint azt már észrevették, itt én irányítok! Ne is próbálkozzanak semmivel, nincs értelme, de ha jók lesznek és megkeresik nekem a lelõhelyeket, életben hagyom magukat.
- Miért nem maga keresi meg? - kérdezte meg az idõközben felocsúdott pilóta, de abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, a falból belecsapott egy lézersugár és nyúlós masszává vált a földön.
- Ne szakítsanak félbe és ne kérdezzenek semmit, értik? - szólalt meg újra az ismeretlen. Szóval ott tartottam, hogy ha jók lesznek, elkerülhetik ezt a sorsot. Hopp, van egy kis dolgom, mindjárt jövök, várjanak meg!
Ezzel elnémult a hangszóró. John odasúgta George-nak:
- Nem tudnánk visszavenni a hatalmat a hajó felett?
- Az ûrben biztos nem - súgta vissza Livingstone -, talán szilárd talajon…
- Sosem adjuk meg magunkat! - jelentette ki Freeze.
- Nyugi jegeském! - szólt közbe Cindy.
Most újra jelentkezett az ismeretlen:
- Itt vagyok megint, készítettem maguknak egy kis meglepetést a bolygón. Egyébként, ha kinéznek az ablakon, érdekes dolgot láthatnak.
Mindannyian kinéztek az ablakon. A távolban felsejlett egy zöldes égitest körvonala.
- Utasaim, ez nem más, mint a Qwark - jelentette ki az ismeretlen, és a hangja egyáltalán nem kecsegtetett sok jóval…

Laboda Tamás 9. F

© LKG, 2002.