Andor Ilona, 1904-1977

A XX. század egyik kiemelkedő pedagógusa, karvezető és muzsikus, Kodály Zoltán életművének egyik legértőbb tolmácsolója . Munkásságával, a Kodály Zoltán és Bartók Béla nevével fémjelzett, világviszonylatban is érvényes klasszikus magyar zene tolmácsolása révén, a hazai zenei kultúra legnagyobbjai közé emelkedett. Számos kitüntetés és nívódíj tulajdonosa. 1954-ben Liszt díjat kapott, tagja volt a Liszt Társaságnak. 1963-ban Érdemes művész, 1972-ben Kiváló művész elismerésekben részesült.

Vitathatatlan, hogy az iskola országos, sőt távoli országokba is eljutó hírnevét a pécsváradi, 9 gyermekes családból származó zeneművész- pedagógusegyéniség alapozta meg. Az iskola neve, feladata többször változott, de „Ilonka néni” neve negyven évig a Vendel utcai iskolához tartozott. 1929-ben lett a Ranolder tanítóképző intézet zenetanára. Először Csorda Romána mellett, majd 1949-től önállóan nevelte „leányait”. Kodály Zoltán jóváhagyta, hogy az akkor már Leövey Klára Gimnázium kórusa felvegye a nevét, s Andor Ilona kezébe ajánlotta a különlegesen szép és nehéz „Árva vagyok” című nőikari művét.

Andor Ilona művészpedagógiai módszereit sokan próbálták utánozni, csillogó kórushangzásának titkait megfejteni. „A műhöz csak nagy alázattal lehet közelíteni - nyilatkozta többször -, egészen át kell adnunk magunkat az alkotásnak. Ha egy mű betanítására készülök, szinte beleásom magam a zeneszerző életébe, leveleibe, írásaiba.” A kitartóan tudatos nevelőmunka eredményessége közismert. Az 50-es évektől kb. 20 évig a Magyar Rádióban rendszeresen foglalkoztatták Andor Ilona kórusát. Mindig a végsőkig kicsiszolt kristálytiszta előadással állította kórusát a mikrofon elé. A kórustagokat munkatársaknak tekintette, tisztelte tevékenységüket. Amikor már nem járt be naponta az iskolába, a legjobb tanítványai a lakására jártak próbálni. Tanítványai között sok kiváló művész, tanár található, köztük Andor Éva, .az Operaház magánénekese, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára.

A törékeny alkatú karnagynő munkabírására jellemző, hogy mintegy 90-100 rádiófelvételt készített. Az alkotók nevei jelzik Andor Ilona igényes műsorválasztását: Pitoni, Szokolay, Bartók, Grieg, Monteverdi, Sugár, Schumann, Mendelssohn, Kodály, Liszt művei szerepeltek kórusának repertoárjában.

Külföldi útjait lelkes sajtóvisszhang kísérte. „Ez a legmegfelelőbb, legragyogóbb, bámulatosan eredeti és nagyszerű teljesítmény, amit gyerekekkel valaha is elértek. A hang hajlékonysága, a hangszín, és ritmus, a kifejezés gazdagsága, mind rendkívüli…”- írta a New-York Herald Tribune 1957-ben. Benjamin Britten az Alderbughy Fesztiválon látta vendégül a Vendel utcaiakat. A Qualiton lemezek meghallgatása révén hívták meg őket Kodály Zoltánnal, Szvjatoszlav Richterrel és Dietrich Fischer-Diskauval együtt. Így írt róluk a kritikus a London News-ban: „Ez az ötven diáklány, akit Kodály pontosan kidolgozott énekkari technikája szerint képeztek ki, kíséret nélküli dalokat énekelt, gyakran szöveg nélkül, s előadásuk nem is énekkarhoz hasonlított; énekes zenekar volt inkább, amilyent még soha nem hallottunk…”