Az osztrák nemzeti zászló az egyik legidősebb a világon, legalábbis, ami a színeket illeti. A középkorban keletkezett legenda szerint V. Leopold herceg oly hősiesen harcolt a szaracénok ellen a szentföldön az 1191-es hadjárat során, hogy fehér köpönyege teljesen véres lett, és csak az öv által takart részen maradt fehér. Így alakult ki az osztrákok történelmi címerpajzsa, amely először egy 1230-ban készült pecséten tűnt fel. Ennek ellenére a 18. század végéig inkább csak dinasztikus jelentősége volt. A vörös, fehér és vörös vízszintes sávok 1786-ban tűntek fel elsőként hivatalosan zászlón, amikor II. József ezeket a sávokat tette meg az új osztrák hadilobogó alapjává. Az 1945-ös törvény szerint a nemzeti zászló címer nélküli, az állami zászló, amelyet az elnök és az állami hivatalok használnak, középen viseli a címert, kissé túlnyúlva a vörös sávokra is. A zászlók oldalainak aránya 2:3.

 
A címer a Német-Római Császárság idejéből származik, egyfejű fekete sas, mellén a történelmi címerpajzzsal (vörös, fehér, vörös). A sas a karmaiban az országalma és jogar helyett sarlót és kalapácsot tart, amelyek az ország parasztjainak és munkásainak jelképei. A karmokról széttört ezüstszínű lánc lóg le, ami a fasizmus alóli felszabadulást jelenti.