Angela Merker
Horst Koehler
Miniszterelnök
Államfõ
Alkotmány

A Német Szövetségi Köztársaság parlamentáris demokrácia. A kormányzás a szövetségi kormány és a szövetségi államok (Länder) között oszlik meg. Az ország keleti és nyugati része 1990-ben egyesült.

Az ország 16 tartományra (13 szövetségi állam és 3 nagyváros) oszlik: Berlin, Hamburg, Bréma, valamint Baden-Württemberg, Bajorország, Brandenburg, Hessen, Alsó Szászország, Mecklenburg-Elõ-Pomeránia, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajnavidék, Saar-vidék, Szászország, Szász-Anhalt, Schleswig-Holstein és Thüringia.

A szövetségi államok meglehetõsen nagy autonómiával rendelkeznek. Minden szövetségi állam elfogadja a szövetségi alkotmányt, melynek módosítására csak a parlament mindkét házának (Bundestag és Bundesrat) kétharmados többsége jogosult. A szövetségi alkotmányon kívül minden szövetségi államnak saját alkotmánya van.

Kormány

A szövetségi kormányt a szövetségi kancellár és a szövetségi miniszterek vezetik, akiket a szövetségi elnök nevez ki. A kancellárt a parlament négy évente választja meg. A kancellár az egyetlen kormánytag, akit a parlament választ, õ tartozik felelõsséggel a parlament felé. A kancellár megállapítja a politikai irányvonalakat, a miniszterek ezen irányvonalak mentén, de önállóan és saját fellelõségükre vezetik az egyes tárcákat.

A szövetségi kormány feladata az összes nagy horderejû belügyi, külügyi, gazdasági, szociális és pénzügyi intézkedés megvitatása és a döntések meghozatala.

A szövetségi elnököt a szövetségi konvent (Bundesversammlung) öt évre választja. Az elnököt csak egyszer lehet újraválasztani. A szövetségi konvent csak az elnök megválasztásáért gyûlik össze. Tagjai a Bundestag képviselõi és szövetségi államok által megválasztott képviselõk. A szövetségi elnök feladata, hogy a parlamentben jelen levõ pártokkal konzultálva a kancellár személyére javaslatot tegyen a parlamentnek. Az elnök nevezi ki, illetve menti fel a kancellárt, a szövetségi minisztereket, a szövetségi bírákat és a szövetségi hivatalnokokat. Az elnök feladata a szövetségi törvények beiktatása, a szövetségi köztársaság képviselete a nemzetközi fórumokon és a nemzetközi szerzõdések aláírása.

Parlament

A Német Szövetségi Köztársaság államai parlamentáris rendszer alapján mûködnek együtt. Az állami szervek a parlament, a kormány és az alkotmányos bíróságok. A szövetségi alkotmányt és az államok alkotmányait kiegészítik az önkormányzatok, amelyeknek joga van minden helyi ügyet - az alkotmányokban meghatározott korlátokon belül - saját felelõsségük alapján kezelni.

A szövetségi parlament feladata az általános bel- és külügyekben való törvényhozás. A szövetségi politikák részletes meghatározása és végrehajtása a szövetségi államok hatáskörébe tartozik. Ennek lényege, hogy a törvények megfeleljenek a helyi igényeknek és a szövetségi kormány közelebb kerüljön az állampolgárokhoz. A parlament feladata a szövetségi elnök és a szövetségi kancellár megválasztása és a kormány felügyelete.

A szövetségi parlament alsó- és felsõházból áll. Az alsóház (Bundestag) a fõ törvényhozó testület, de a felsõháznak (Bundesrat), amely a szövetségi államok képviselõibõl áll, a legtöbb törvényt jóvá kell hagynia.

A 656 tagú Bundestag a német állampolgárokat képviseli. A képviselõket négy évre választják, általános, közvetlen, szabad és titkos választással.

A parlament alsóháza, a Bundesrat, a szövetségi államok érdekeit képviseli. A Bundesratot nem választják, hanem a szövetségi államok kormányainak tagjaiból vagy azok meghatalmazottaiból áll. A szövetségi államok népességüktõl függõen rendelkeznek szavazattal. A Bundesrat tagjai közül minden évben elnököt választ. A Bundesrat vétójoggal rendelkezik számos, a Bundestag által megszavazott törvény elfogadásában. Ezek közé tartoznak a szövetségi kormány törvénykezései, a kormány határozatai és adminisztratív rendeletei és a szövetségi alkotmánybírák kinevezése.
A szövetségi államok demokratikusan megválasztott parlamenttel, kormánnyal adminisztratív ügynökségekkel és független bíróságokkal rendelkeznek.
Választási rendszer, jogrendszer
Minden német állampolgár, aki a választás napjáig betöltötte 18. életévét és legalább három hónapig a Szövetségi Köztársaságban tartózkodott, vagy ott állandó lakcímmel rendelkezik, részt vehet a Bundestag megválasztásában. A külföldön élõ német állampolgárok bizonyos feltételek mellett szavazhatnak.
Azok a személyek, akik betöltötték 18. életévüket és legalább egy éve német állampolgárok, jelöltethetik magukat képviselõnek a parlamentbe. Mind a szövetségi, mind az államok képviselõit általános, közvetlen, szabad és titkos választással választják meg.
A választásokat a következõ elvek alapján tartják:
" Minden állampolgár rendelkezik szavazati joggal, ha az általános feltételeknek eleget tesz
" Szociális, politikai vagy gazdasági okokból senki nem zárható ki a szavazásból
" A szavazatok közvetlenül a helyek elosztására vonatkoznak
" Nincs közvetítõ testület a szavazók és a parlament között (pl.: választótestület)
" A szavazatokat a kormánytól és mindenfajta beavatkozástól függetlenül lehet leadni
" A szavazókat nem lehet megkülönböztetni szavazatuk miatt
" Minden szavazásra jogosult ugyanannyi szavazattal rendelkezik
" Minden szavazat ugyanannyit ér
" Az egyes szavazók titkos szavazással szavaznak
A Bundestag megválasztása az egyéni rendszerû arányos képviseleten alapszik. A választási rendszerben megtalálható az egyéni és listás szavazás éppúgy, mint a többségi és az arányos képviseleti rendszer elemei.

Minden választó két szavazattal rendelkezik. A szavazók elsõ szavazatukkal a képviselõi mandátumot megszerezni vágyó jelöltet választják meg. Az választást az a jelölt nyeri, aki a választókörzetben a legtöbb szavazatot kapta. (relatív többségi szavazás) Hozzávetõlegesen a Bundestagban található helyek felét osztják így el. A második szavazat a fennmaradó helyek elosztásában dönt. A második szavazattal a választók egy politikai párt listájára szavaznak. Ahhoz, hogy a pártokra leadott listás szavazatokat is figyelembe vegyék, a pártoknak a szavazatok legalább öt százalékát kell megszerezniük vagy 3 egyéni gyõztes jelöltet kell felmutatniuk.

A parlamenti helyeket ezután a szövetségi államok szintjén arányosan osztják tovább. Ez alapján határozzák meg a szövetségi államokban a pártok által jelölt, közvetlenül megválasztott képviselõk számát. A fennmaradó további 328 képviselõi helyet a szövetségi államok listáiról töltik fel. Elõfordulhat azonban, hogy egy szövetségi államban egy párt több közvetlen helyet szerzett, mint azt arányosan kapott szavazatai indokolnák. Ebben az estben a párt megtartja ezeket a helyeket, és a Bundestag létszáma ennek arányában növekszik.