Ünnepek

Január 1. Újév

Január 6. Vízkereszt Bajorországban, Baden-Württembergben, Szász-Anhaltban.

Augusztus 8. Békefesztivál csak Augsburg városában

Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja a Saar-vidéken és Bajorország katolikusok lakta területein.

Október 3. A német egység napja 1953 óta létezõ ünnep, 1953-tól 1990-ig június 17-én tartották az 1953-as keletnémet munkásfelkelés emlékére Nyugat-Németországban, az egyesítés után az egységes Németország ünnepe lett.

Október 31. A reformáció napja Szászországban, Szász-Anhaltban, Türingiában, Mecklenburg-Elõ-Pomerániában és Brandenburgban.

November 1. Mindenszentek. Az 1990-es, függetlenségrõl tartott népszavazás eredményhirdetésének emléknapja.

Vallás
Németország alkotmánya biztosítja a vallásszabadságot, valamint kimondja, hogy nem szabad senkit hátrányosan megkülönböztetni hite vagy vallása miatt. Ettõl függetlenül a nagyobb vallások kedvezményekben részesülnek, például hittant oktathatnak az iskolákban, és az egyházak részesülnek az adóbevételekbõl is.
A legelterjedtebb vallás a kereszténység. A népesség kétharmada keresztény vallású, a keresztények fele (a teljes népesség 33 százaléka, fõként a délen és nyugaton élõk) katolikus, fele (szintén a teljes népesség 33 százaléka, fõként északon és keleten) protestáns. A legtöbb protestáns a Német Evangélikus Egyház tagja. Független gyülekezetek is léteznek minden nagy és sok kisebb városban is, de ezek többnyire kicsik.
A római katolicizmus volt a domináns vallás a 15. századig, de a reformáció néven ismert vallási mozgalom drasztikus változásokat hozott. 1517-ben Luther Márton szembeszállt ezzel a vallással, mert a hit elüzletiesedését látta benne. Ezzel megváltoztatta Európa és a világ történelmét, és megalapította a protestantizmust, Németország legnagyobb mai vallási irányzatát.
A II. világháború elõtt a lakosság körülbelül kétharmada volt protestáns és egyharmada katolikus, a protestánsok fõleg az észak-északkeleti területeken éltek. A háború után kettéosztott ország nyugati felében a katolikusok voltak enyhe többségben.
A korábbi Kelet-Németország kevésbé vallásos, elképzelhetõ, hogy a negyven éves kommunista uralom miatt. Egy tanulmány szerint a lakosságnak csupán 5 százaléka jár hetente templomba, szemben a nyugati országrész 14 százalékával - ez az érték az egyik legalacsonyabb a világon. Az egyházi esküvõk, temetések, keresztelõk száma szintén alacsonyabb, mint a nyugati országrészben.
A németek 30 százaléka nem kötõdik egyetlen valláshoz sem (keleten ez a számadat magasabb).
Körülbelül 3 millió muszlim (legtöbbjük török származású) él Németországban. A görögkeleti (ortodox) keresztények létszáma néhány százezer, az Új Apostoli Egyház 400 ezer hívet számlál, a zsidó vallásúak pedig a hivatalos statisztika szerint 160 ezren vannak.
Németország, különösképpen Berlin zsidó lakossága növekszik a leggyorsabban a világon. Százezres nagyságrendû számú, a korábbi szocialista blokkból származó zsidó telepedett le Németországban a berlini fal leomlása óta, többségük valamelyik volt szovjet tagköztársaságból érkezett. Ennek oka, hogy a német bevándorlási törvények rendkívül megkönnyítik a FÁK és a balti államokban élõ zsidó származású személyek bevándorlását, valamint hogy a mai németek a politikai helyzet következtében jobban elfogadják a zsidókat, mint a volt Szovjetunió által dominált területek lakói. A nemzetiszocialisták hatalomra kerülését megelõzõen körülbelül 600 ezer zsidó élt Németországban, akik nagyrészt - a magyarországiakhoz hasonlóan - Galíciából vándoroltak be Németországba a 18.-19.-20. század folyamán.
Az 1990-es évek közepén a szcientológia kisebbfajta pánikot okozott Németországban. Az egyház a hiedelmek szerint a társadalom legfelsõbb köreibe való beszivárgásra törekedett. A sajtó, de maguk a szcientológus csoportok is eltúlozták mind követõik számát, mind azok befolyását. 2004-re a téma kikerült a köztudatból. A német belföldi hírszerzés szerint a szcientológusok száma 10 ezerre tehetõ.

Demográfia
Németországnak sok nagyvárosa van, de a történelmi decentralizáltság miatt egyik sem kiemelkedõ a többihez képest, Berlin határeset. A lakosság így kevésbé koncentrálódik egy nagyvárosban, mint Európa legtöbb országában. A legnagyobb városok Berlin, Hamburg, München és Köln. A leginkább városiasodott területek a Ruhr-vidék és a Frankfurt régió.
Körülbelül 7,3 millió külföldi állampolgár él Németországban, vendégmunkások (Gastarbeiter) és ezek családtagjai. Ezeknek az embereknek körülbelül kétharmada több, mint 8 éve él az országban, 20 százalékuk Németországban született; ez a két feltétel külön-külön is állampolgárságot biztosít 7 év után a bevándorlási törvény (Zuwanderungsgesetz) szerint. Németország a vendégmunkások és a menekültek kedvelt célországa, bár számuk az utóbbi években némileg csökkent (2003: 50 000 fõ).
A dán kisebbség, kb. 50 000 fõ, a dán határ közelében él. Egy kisebb szláv népcsoport, a szorb (vend) nép Szászországban (40 000 fõ) és Brandenburgban (20 000 fõ) található. A fríz nyelv (amely az angol nyelvhez legközelebb álló beszélt (élõ) nyelv, 12 000 ember anyanyelve, a többiek Hollandiában élnek. Észak-Németország vidéki tájain az alnémet nyelv (Plattdeutsch, Plattdüütsch) is elterjedt.
A vendégmunkások behozatala illetve a bevándorlás miatt jelentõs török (1,9 millió), olasz (0,6 millió), szerb (0,6 millió), görög (0,4 millió), lengyel (0,3 millió), és horvát (0,2 millió) kisebbség jött létre (2002-es adatok). Egyre növekszik a harmadik világból betelepülõk száma (indiaiak, kínaiak, afrikai feketék). Német felmérések szerint az európai betelepülõk a törököknél jobban integrálódtak a társadalomba.
Szintén nagyszámú német nemzetiségû bevándorló (Aussiedler, Spätaussiedler, Abkömmling) települt 1980-1999 között az országba a volt Szovjetunió területérõl (1,7 millió), Lengyelországból (0,7 millió), és Romániából (0,3 millió). Ezeknek az embereknek nemzetiségükbõl adódóan egy peres eljárás és 2 év németországi tartózkodás után járt a német állampolgárság és ezért nem jelennek meg a bevándorlási statisztikákban. A más nemzetiségû kisebbségektõl eltérõen egyenletesen elosztva települtek le (pontosabban telepítették le õket) az országban. Nagy részük beszéli korábbi hazája nyelvét is. Leszármazottaik szélsõséges politikai (fõleg orosz soviniszta) nézetei komoly gondot jelentenek az országban - ezért 2005. januárjától ún. német integrációs kurzusokat indítottak, nemcsak az újonnan érkezõk, hanem akár a nemetországi születésûek számára is.
Németország elõkelõ helyen áll a világranglistán az oktatás, a technológiai fejlesztés és a gazdasági teljesítmény terén. A II. világháború vége óta az egyetemisták száma több mint háromszorosára nõtt, az ország kereskedelmi és mûszaki iskolái a világ legjobbjai között vannak. Ennek ellenére több európai országban nagyobb az egyetemisták aránya.