FOGALMAK A TÉMAKÖRHÖZ


A B CS D E F G H I J K L M N O P R S Sz T U V ZS

AGA: kisebb török katonai egységek parancsnoka.

BÉCSI BÉKE: 1) a Bocskai felkelést lezáró megegyezés 1606-ban, I. Rudolf király (1576- 1608) és Bocskai István között.. Kimondta Erdély függetlenségét, a protestánsok szabad vallásgyakorlását (kivéve a mezõvárosokat és a falvakat), és a rendi önkormányzat helyreállítását. Magyarországot saját törvényei szerint a nádor és a magyar tanács által kell kormányozni, a közhivatalokba csak magyarok nevezhetõk ki. A király kötelezte magát, hogy a törökkel is békét köt (zsitvatoroki béke). Partiumon kivül Bocskai birtokaiként a fejedelemséghez csatolták Ugocsa, Bereg és Szatmár megyét, valamint Tokaj várát, a vele járó javadalmakkal együtt. Férfiági utódai is megkapják a birtokukat, de azok halála után az ország törvényes királyára szállnak a birtokok. Egyébként a kezén lévõ egyéb területet Bocskai átadta a királynak. Ez a békekötés volt a XVII.századi függetlenségi harcok jogalapja.
2) 1624. május 8-án II. Ferdinánd király és Bethlen Gábor közözött kötött béke, amely megerõsítette a nikolsburgi békét.

BÉG: a Török Birodalomban katonai vezetõ vagy fõtisztviselõ. A szandzsákok élén a szandzsákbégek álltak, a vilajetek élén a beglerbégek (pasa).

CSÁSZÁR MÍVE: a hódoltsági magyar parasztok közmunka robotja.

DEFTERDÁR: török adószedõk megnevezése, akik felelõsek voltak az adólajstromok (defterek) összeállításáért.

DERVIS: aszketikus életû, vándorló vagy rendházban élõ iszlám vallású szerzetes. Nagy részük vándorolva koldult a birodalomban.

DIPLOMA LEOPOLDIUM: 1690-ben I. Lipót (1657-1705) által kiadott oklevél, mely Erdély jogállását szabályozta. Biztosította a rendi kiváltságokat, a bevett vallások szabad gyakorlását, de alárendelõdött a bécsi udvarnak a gubernium (fõkormányzóság) révén. A fizetendõ adót békében 1 millió Ft-ban, háború idején 400 ezer Ft-ban határozta meg.

DÍVÁN: a nagyvezír elnöklete alatt mûködõ államtanács a Török Birodalomban. A vilajetekben is mûködött a katonai parancsnokokból, kádiból, muftiból, defterdárból és a helyi-nyelvi ismeretekkel rendelkezõ írástudókból álló tanácsadó testület. A díván tagjai párnákon, karfa nélküli ülõalkalmatosságon helyezkedtek el. Innen származik a bútordarab neve.

DRINÁPOLYI BÉKE: 1568-ban I. Miksa császár és II. Szelim török szultán között létrejött egyezmény. I. Miksa tudomásul vette az 1552-1566 közötti török hódításokat. Mindkét félnek megtiltotta a további területszerzõ hadjáratokat, ezzel kölcsönösen garantálták a kialakult határok fentartását. A császár évi 30 ezer magyar arany adót fizetett a szultánnak.

DZSIZJE, HARADZS: a Török Birodalomban elterjedt állami adó. Magyarországon a legfontosabb állami adó volt, értéke 50 török akcse (= 1 magyar forint), és a "császár adójának" nevezték. A nem iszlám hitûekre,a rájákra vetették ki 1578-tól, és mindenki vagyoni helyzetétõl függetlenül köteles volt fizetni. A törökök az adókat illetõen is alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz, mert az állami adó összege megegyezett a korábbi állami adó összegével. A harádzs szóból ered a harácsol szó is.

ELLENREFORMÁCIÓ: a római katolikus egyház által a reformáció visszaszorítására megindított mozgalom. Magyarországon vezéralakja Pázmány Péter volt, aki protestáns fõúri családok tucatjait térítette vissza a katolikus vallásra.

FEGYVERVÁLTSÁG: a magyar nemesség a töröktõl felszabadított birtokaikat csak akkor kaphatták vissza, ha birtoklevéllel igazolták a tulajdont, s a birtok értékének 10%-át a felszabadítás terheként kifizették.1688-tól ezt a feladatot a Neoaquistica Comissio (Újszerzeményi Bizottság) látta el.

FELSÉGÁRULÁSI, HÛTLENSÉGI PEREK: a tizenötéves háború második felétõl induló koncepciós perekkel akarták fizetetni az idegen és magyar zsoldosok bérét. Ezért indítottak pereket  a magyar fõurak ellen, általában koholt vádak alapján. Ezek a perek többnyire jószágvesztéssel végzõdtek. A cél a pénzszerzés volt, ezért elsõsorban a nagyobb protestáns birtokosokat igyekeztek ilyen perbe fogni. A felségárulási perek is hozzájárultak a Bocskai István által vezetett fegyveres ellenállás kibontakozásához.

GUBERNIUM: kormányzóság, a Habsburg uralom alatt álló Erdélyi Fejedelemség legfõbb kormányhatósága 1691-1867 között. Élén gubernátorként rendszerint magyar származású fõurak álltak.

GYALUI EGYEZMÉNY: Fráter György Buda elfoglalása után, 1541. dec. 29-én egyezséget kötött Ferdinánddal, hogy ha visszafoglalja Budát, átadja neki János Zsigmond országrészét, s ezzel Magyarország nagy része egy király uralma alá kerül. Megegyeztek abban is, hogy Izabella átadja fia országrészével együtt a Szent Koronát is. Cserébe visszakapja a szepesi Szapolyai birtokokat. 1542-ben Ferdinánd el is indult Buda visszafoglalására, de egyetlen komoly rohamra sem telt az erejébõl. A gyalui egyezmény kudarca után Fráter György megkezdte a hatalom kiépítését Erdélyben. Az Erdélyi Fejedelemséget és a Királyi Magyarországot 1551-ben ismét Habsburg fõség alatt igyekeztek egyesíteni, de sikertelenül.

HABSBURG-JAGELLÓ HÁZASSÁGI SZERZÕDÉS: 1506-ban Ulászló és Miksa kettõs örökösödési szerzõdést kötött. Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Jagelló Annát, Ulászló esetlegesen születõ fia Ferdinánd húgát, Máriát. A Habsburgok végül is ezzel a házassági szerzõdéssel biztosították maguknak az esetleg fiúutód nélkül kihaló Jagelló-család után Magyarország trónját.

HAJDÚK: szabad, fegyveres állathajtó réteg. A török háborúk katonaigényét kihasználva fegyverforgató csoporttá alakultak át. A legkülönbözõbb társadalmi rétegekbõl alakult ki (szökött jobbágyok, kisnemesek, mezõvárosi polgárok, végvári vitézek). A 16.sz.-tól terjed el körükben a lovas hadakozás. A 15 éves háború alatt jelentõsen megnõ létszámuk (25-30 ezer fõ). A Bocskai-szabadságharc idején, és azt követõen az Erdélyi fejedelemség életében meghatározó szerepet tudtak betölteni. A 17-19.sz.-ban már nem katonai, hanem uradalmi rendfenntartó alkalmazottak.

HÁRMASKÖNYV: Werbõczy István országbírói ítélõmester által 1514-ben összeállított, három részbõl álló jogkönyv. A mû a nemesi szokásjogot foglalja össze, de sohasem vált törvénnyé, mert a király nem szentesítette, és nem hírdették ki a megyékben. A nemesség sarkalatos jogain kívül kimondja a jobbágyok költözési tilalmát, kirekesztésüket a nemzet fogalmából, a szentkoronatant.

HÓDOLTSÁGI BÍRTOKRENDSZER: A török birtokrendszer lényege, hogy a meghódított föld - a rajta élõkkel a (rájákkal) együtt- a szultáné. Ebbõl a földterületbõl kaptak birtokot a tisztviselõk és a hûbéres lovas katonák, a szpáhik (szpáhi-birtok). A kapott birtok azonban nem volt örökölhetõ, a földet a szultán bármikor visszavehette. Ez a módszer rablógazdálkodáshoz vezetett. A török földesurak ugyanis gyakran cserélõdtek, ezért mindegyikük igyekezett minél többet kisajtolni az adózó népbõl. Kedvezõbb helyzetben csak az állandó kincstári (szultáni) kezelésben maradt, khászbirtokon élõk voltak. Az itt élõk szabott összeggel adóztak, és egyéb tekintetben is védettebb helyzetben voltak. A meghódított föld 4/5-e volt szpáhi- birtok, az 1/5-e volt khászbirtokok.

ERDÉLY ARANYKORA: Bethlen Gábor uralkodását (1613-1629) nevezzük így. Bethlennek sikerült hatékony központi kormányzatot kiépítenie Erdélyben. Sikerült Erdélyt bekapcsolni az európai államok rendszerébe, gazdaságilag és kulturálisan felfejleszteni. Erdély aranykorát dolgozta fel Móricz Zsigmond az Erdély-trilógiában.

ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG: A török által megszállt országrész és a királyi Magyarország mellett a 16. sz. második felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség. Megszervezése Fráter György nevéhez fûzõdik. Erdély 1541 elõtt sohasem volt önálló ország. Létrejöttét a történelmi körülmények tették lehetõvé. Területéhez a török által leválasztott részek (Partium) tartozott. Kraszna, Közép-Szolnok, Bihar, Zaránd, Máramaros és Kõvár vidéke, a lugosi és karánsebesi területek alkották a Partium törzsterületét. A magyar, székely, német, román lakosság vallás terén is erõsen megosztott volt (katolikus, evangélikus, református, unitárius, görögkeleti). A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották politikailag a "három nemzet"-et. Rendi szervezetük élesen elütött egymástól. Az 1437-ben kötött kápolnai unió jelentett csak közöttük laza kapcsolatot. A születõben levõ új állam vezetõje névlegesen a gyermek János Zsigmond volt. A legfontosabb döntéseket gyámja, Martinuzzi Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független. Hûbérura a szultán, akinek adót fizetett. Díszes oklevelével (athname), s zászlóval, szerszámos lóval, karddal, tollas süveg átadásával a szultán erõsítette meg a választott fejedelmet. A belpolitikába azonban a Porta nem szólt bele.

IMÁM: a török mecsetekben imaszolgálatot vezetõ iszlám pap.

JANICSÁR: (török "jeni cseri" új sereg) gyalogos zsoldoskatona a törököknél. Utánpótlásukra a keresztény országokban idõközönként összegyûjtötték a rátermett fiúgyermekeket.

JOGELJÁTSZÁSI ELMÉLET: I.Lipót (1657- 1705) kimondta, hogy a magyarok a rendi ellenálással eljátszották a jogaikat. Tízszeresére emelte az adókat, s ezt a magyar parasztságra hárította. Elbocsátotta a végvári vitézek 2/3-adát, helyükre külföldi zsoldosokat hívott, akiket nem akadályozott meg a fosztogatásban. Megszûntette a rendi intézményeket. Perbe fogta a protestánsokat. Gályarabságba küldte azokat, akik a börtönben nem tértek át, vagy nem mentek önkéntes számûzetésbe. Külföldi felháborodás hatására I. Lipót kénytelen volt visszavonni e rendelkezést. Jogtalanságának elismerése súlyos tekintélyveszteséget jelentett.

KÁDI: az iszlám jog szerint ítélkezõ bíró, aki független volt a helyi közigazgatástól. Különösen nehéz ügyekben segítséget kért a muftitól. A beglerbég (pasa) mellett a vilajetek második vezetõ tisztviselõje. Jogköre kiterjedt a különféle szerzõdések kötésére, hagyatéki, örökösödési ügyekre. Ellenõrizte az összeírásokat, felügyelte a városi közügyeket, építkezéseket, a  piaci árakat is, sõt a pasát is. A polgári jogrendszernek az életbelépése (1920-es évek) után a kádik hatásköre az örökösödési jog területére szûkült le.

KÁLVINISTA RÓMA: A reformáció Magyarországon is hamar elterjedt a tanok bázisai a mezõvárosok és a végvárak voltak. Debrecen mezõvárosában Mélius Juhász Péter, az elsõ debreceni református püspök, a debreceni hitvallás alapján megszervezte a református egyházat, melynek központja Debrecenben volt.

KARLÓCAI BÉKE: 1699-ben kötött béke a törökök és a Szent Ligába tömörült hatalmak (Ausztria, Velence, Oroszország, Lengyelország) között. A törökök kénytelenek voltak lemondani a Temesköz kivételével minden magyar hódoltsági területrõl. A szultán ígéretet tett, hogy a jövõben nem támogatja a magyar Habsburg-ellenes erõket. Thököly Imrét és bujdosó társait a magyar határtól messze, a Török Birodalom belsejében telepítik le. A Porta elismerte Erdély Habsburg-fennhatóságát. Ezzel lényegében megszûnt a török hódoltság. Így elhárult az akadály az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése elõl.

KETTÕS ADÓZÁS: a török hódoltság sajátos adózása, mely abból adódott, hogy a törökök az elfoglalt országrészen belül is osztozkodni kényszerültek a közigazgatási, bíráskodási, adózási téren egyaránt, a magyar állammal, a nemesi vármegyékkel, a földesurakkal.

KETTÕS KIRÁLYVÁLASZTÁS: A mohácsi csatában II. Lajos életét vesztette. Amikor az országot végigdúló törökök kivonultak Magyarországról, a székesfehérvári országgyûlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb fõnemest, Szapolyai Jánost (1526. nov. 10- én) választotta királlyá. A csata után életben maradt bárók (dec. 17-én) Pozsonyban I. Habsburg Ferdinándot emelték trónra a 1515-ös Habsburg- Jagelló családi szerzõdés alapján. Megválasztásakor a magyar rendek abban bíztak, hogy I. Ferdinánd bátyja, V. Károly német-római császár támogatásával rövid idõn belül sikerül kiûzni a törököket az országból. Szapolyai többször próbált egyezkedni Ferdinánddal.

KORMÁNYSZÉKEK (DIKASZTÉRIUMOK): Az uralkodónak alárendelt, nem rendi jellegû központi kormányszerv a XVI-XIX. századi Magyarországon. A Habsburg uralom alá került Magyarországon is szerveztek kormányszékeket egyes hivatalok, a  legfontosabb a Bécsben mûködõ Magyar Kancellária, a Pozsonyban mûködõ Magyar Kamara és Helytartótanács. 1867-ben valamennyi kormányszék megszûnt.

KURUCOK: a Habsburgok ellen harcoló magyarországi felkelõk elnevezése, mely a XVII. századtól jelenik meg. Többségük elbocsátott végvári katona, birtokát vesztett nemes, szökött jobbágy volt.

LABANCOK: Császárhû magyar nemesek gúnyneve a "loboncos" parókájuk miatt.

LIBERTAS: II. Rákóczi Ferenc által veretett rézpénz neve.

LINZI BÉKE: az 1644-45-i hadjáratot befejezõ béke III. Ferdinánd (1617-37) és I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem között. A harmincéves háború idején indított hadjárat eredményeként felújította az elsõ (1606) és második (1624) bécsi békében foglalt, és az 1608-as pozsonyi országgyûlésen hozott törvényben megerõsített jogokat, kiterjesztette a protestáns vallásszabadságot a mezõvárosok és falvak lakosságára is. A fejedelem megkapta Tokaj környékét, és életében birtokolhatta az 1621-es nikolsburgi békében megjelölt 7 felsõ-magyarországi vármegyét. Szabolcs és Szatmár megyét Rákóczi fiai is örökölhették. Cserébe az elfoglalt területeket visszaadta, és kötelezte magát, hogy nem avatkozik többé a királyság ügyeibe. A fejedelem megfogadta azt is, hogy felbontja a franciákkal és svédekkel kötött szövetséget.

MAGYAR KAMARA: A magyar pénzügyekért felelõs kormányszék, amely Bécsnek volt alárendelve.

MUFTI: iszlám jogtudós, aki a Korán alapján jogi kérdésekben véleményt nyilvánított. A bíró (kádi) rendszerint ennek alapján mondott ítéletet. Magyarországon az 1520-as évektõl jelennek meg. Valamennyien megvesztegethetõek voltak, s ajándékokat vártak el.

NAGYVEZÍR: A szultán által a török hadsereg élére kinevezett fõvezér.

NÉGY BEVETT VALLÁS: az Erdélyben hivatalosan elismert vallások: katolikus, evangélikus, református, unitárius.

NIKOLSBURGI BÉKE: 1621-ben kötötte Bethlen Gábor és II. Ferdinánd Csehországban. Bethlen Gábor visszaadta magyarországi foglalásai jelentõs részét és a királyi címet (a Szent Koronát is visszaszolgáltatta). Cserében élete végéig megkapott 7 vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj) és a birodalmi hercegi címet. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapta meg, melyet unokaöccse örökölhetett. II. Ferdinánd viszont kötelezte magát az 1606-os bécsi béke és az 1608-as törvények betartására. II. Ferdinánd a béke értelmében a végvárak fenntartására a birodalmi segélybõl 50 ezer forintot ad Bethlennek.

OLASZBÁSTYA: A végvárakon alkalmazott védmû, amely a szomszédos bástya védelmére hatékony oldaltüzet tarthatott, ezzel megakadályozva az ellenség falakon történõ felmászását.

PARASZTVÁRMEGYE: A XVI.-XVII. századi parasztság közigazgatási és önvédelmi szerve. Létrejöttét a török hódítás miatt kialakult létbizonytalanság és a nemesi vármegye gyengesége tette szükségessé. Török területen rejtve, a királyi Magyarországon a hagyományos vármegye párhuzamos szerveként mûködött. A királyi országrész minden megyéjében volt ilyen, a hódoltságban a Dunához közeli részeken. Csak az Erdélyi Fejedelemségben és az ország délszlávok által lakott területeken nem alakult ki. A parasztvármegyék a törökök kiûzéséig ellátták feladataikat.

PARTIUM, RÉSZEK: a XVI. században fokozatosan Erdélyhez csatolt, de jogilag hozzá nem tartozó kelet-magyarországi területek. A speyeri szerzõdés értelmében Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, Máramaros, Zaránd vármegyék, Kõvár vidéke, valamint karánsebesi és lugosi kerületek kerültek Erdélyhez.

PASA: a törökök a meghódított területeket katonai és közigazgatási egységekre (vilajetekre) osztotta. Elsõnek a budai vilajetet szervezték meg 1541 után. A vilajet élén a pasa állt (nevezik még beglerbégnek is). A budai pasa a szultán magyarországi helytartója is volt.

RÁCOK: A szerb bosnyák népesség korabeli magyar elnevezése.

RÁJA: (arab "nyáj") A Török Birodalom adófizetõ rétegének megnevezése.

REFORMÁCIÓ: a XVI. században keletkezett vallási megújulás, amely a római katolikus egyháztól elszakadt protestáns egyházak létrejöttéhez vezetett. Legfontosabb tanításai, hogy a hit forrása a Biblia, a hit általi üdvözülés. Elvetették a böjtöt, a misét, a fülbegyónást, a szenteket, a szerzetességet és a cölibátust. Magyarországon a német polgárok között terjedt el elõször. 1526 után az egyház meggyengülése, a zavaros politikai viszonyok és a törökök közömbössége kedvezett az új hitnek. Erdélyben, a Tiszántúlon fõleg a kálvinizmus terjedt el. A XVII-XVIII. századtól kezdve visszaszorult az ellenreformáció hatására.

SPEYERI EGYEZMÉNY: János Zsigmond és Miksa megállapodása 1570-ben. János Zsigmond lemondott a királyi címrõl, ezért megkapta Erdély fejedelmi címét. János Zsigmond utódai önálló fejedelemként uralkodnak Erdély és a hozzácsatolt Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok vármegyék területe felett, a Szapolyi család kihalása után azonban Erdély is a Habsburgokra száll. János Zsigmond kevéssel ezután bekövetkezett halála aktuálissá tette a trónutódlás kérdését, de a Habsburgok nem voltak elég erõsek ahhoz, hogy szerzõdésben rögzített jogaiknak a török ellenében érvényt szerezzenek. Az erdélyi rendek, török támogatással, Báthory Istvánt, Kelet-Magyarország legnagyobb földbirtokosát választották meg fejedelmükké 1571- ben. Ez a drinálpolyi békével együtt rögzítette az ország három részre szakadását.

SZANDZSÁK: A vilajeteket alkotó kisebb katonai- és közigazgatási egységek. A szandzsák élén a bég állt. A bégek katonai és polgári feladatokat egyaránt elláttak.

SZENT LIGA: 1684-ben jött létre XI. Ince pápa kezdeményezésére. Ebbe a törökellenes szövetségbe tartozott a Habsburg Birodalom, Lengyelország, Velence és a pápa. 1686-ban csatlakozott hozzá Oroszország, Bajorország, a Szász- és a Brandenburgi választófejedelemség. A pápa elérte, hogy XIV. Lajos ne támadja meg a Habsburgokat a törökellenes harcok idején.

SZPÁHI: (perzsa "lovas") javadalmazott lovas katona a törököknél. Fegyverzetük: sisak, vékony páncéling, handzsár, rövid kard, dobótör, íj, lándzsa, kerek fapajzs.

TÉLI HADJÁRAT: Zrínyi Miklós hadjárata 1664 telén, mely során 240 km-t hatolt be seregével török területre. A hadjárat elõzménye, hogy 1663-ban a törökök 120 ezer fõs sereggel támadta meg Magyarországot. A király a magyar csapatok fõparancsnokának nevezte ki Zrínyit. Felgyújtotta a dunántúli török helyõrségeknek utánpótlást biztosító eszéki hidat, de az udvar késlekedése miatt nem tudta kamatoztatni. A tollal és karddal küzdõ Zrínyi Miklósban Bécs politikai ellenfelet látott. Fõvezéri kinevezését Lipót még 1664 januárjában visszavonta.

TIZENÖTÉVES HÁBORÚ: I. Rudolf (Miksa utódja) 1576-1608 hithû katolikusnak tartotta magát, így elsõ számú feladata a pogány törökök hatalmának megtörése volt. Megindította a tizenötéves háborút a török ellen, ami 1591-1606-ig tartott (a szultán Sziszek elleni 3 sikertelen ostrom után 1593-ban hadüzenetet küldött a császárnak. Hivatalosan innen számítják a háború kezdetét), de 1593-ig még hadüzenet nélkül folytak a harcok. 1595 tavaszán bekapcsolódott a harcokba Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem is. A császáriak elfoglalták, Esztergomot, Visegrádot, Vácot. Erdély bekapcsolódása után Báthory Zsigmond serege nagy gyõzelmet aratott a visszavonuló török sereg egy része felett Gyurgyevónál. Késõbb azonban török gyõzelmek születtek: Eger (1596) veszett el, majd Mezõkeresztesnél is csúfos vereséget szenvedtek a Habsburgok 1596-ban. Ezután a harcok elhúzódtak, a zsoldosok garázdálkodtak, hûtlenségi perek, ellenreformáció folyt. Ez váltotta ki Bocskai István fegyveres ellenállását, melynek eredményeképp elérte, hogy 1605-ben megválasszák Mo. fejedelmévé a szerencsi országgyûlésen. 1606. júniusában aztán létrejött a felkelést lezáró bécsi béke, majd még ugyanebben az évben a 15 éves háborúnak véget vetõ zsitvatoroki béke (nov. 11.) is, amit Bocskai István közvetítésével sikerült megkötni a bécsi udvar és a török Porta között.

TORDAI ORSZÁGGYÛLÉS: A katolikus, a lutheránus, a kálvinista és az unitáriusok vallásszabadságát biztosító országgyûlés Erdélyben. A Tordán tartott 1568. évi országgyûlés Európában elõször hozott olyan határozatot, amely a vallásszabadság elemeit magába foglalta, eszerint a prédikátorok szabadon terjesztik nézeteiket, a község olyan prédikátort tarthatott, amely megfelelt neki, senki sem bánthatták a prédikátorokat, vallásáért senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés, nem lehet senkit hitbeli tanításért fogságba vetni vagy elhurcolni.

TÖRÖK HÓDOLTSÁG: A törökök által megszállt Magyarországi terület a XVI-XVII. században . Ide tartozott a Nagyalföld, a Dunántúl nagy része, a  Duna-Tisza-köze. 1541-ben a törökök kardcsapás nélkül elfoglalták Budát. A hódoltság az ország pusztulását okozta, mert a törökök hazánkat csak Bécshez vezetõ felvonulási útvonalnak tekintették. Ahhoz, hogy stabilizálják Mo-on hatalmukat: átszervezték a közigazgatást (lásd. vilajetek, szandzsákok), a birtokrendszert és az adóztatást. A szpáhi-birtokokon folyó rablógazdálkodás, a rendkívüli állami adók hatására falvak százai néptelenedtek el. Ekkor szerbek, bosnyákok, horvátok, szlavónok, szlovákok, rutének és románok is kezdtek beszivárogni, az országba ezzel soknemzetiségûvé vált az ország.

TÕZSÉR: az árutermelés fejlõdésével fellendült a marhakereskedés is. A tõzsérek az alföldi mezõvárosokban felvásárolták a nyugati piacon keresett magyar szarvasmarhát, majd nagy haszonnal eladták. Nagyrészt paraszti, szabad királyi városok, khász-birtokok polgárai, és kisnemesi származásúak voltak. A XVII. századtól azonban a Habsburgok monopolizálták a marhakereskedelmet. Idegen kezekbe adták azt, s ez a magyar tõzséreket tönkretette. Ilyen család volt a Thököly család is.

TÜRBE: iszlám sírkápolna. A szultán, vagy más magasrangú vezetõk sírja fölé emelték. Általában nyolcszögletû kupolával fedett építmény volt. (pl. Pécsett Idrisz baba, Budapesten Gül baba türbéje.)

UDVARI TANÁCS: A Habsburg Birodalom közigazgatási, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó központi kormányszerve. Nem sikerült a birodalmat egységesen irányító kormányszervvé tenni, s így a legszükségesebb feladatokat a Titkos Tanács vette át.

UDVARI HADITANÁCS: 1556-ban alakult a katonai-védelmi feladatok birodalmi szintû irányítására. Tagjai tapasztalt császári tábornokok voltak. Feladatai közé tartozott a magyar végvárrendszer felügyelete is.

UNITÁRIUS VALLÁS: A XVI.században önállósult protestáns egyház, amelyet Erdélyben Dávid Ferenc alapított. Hittételei az antitrinitárius (szentháromság tagadó) nézetekbõl alakúlt ki. Az Európa szerte üldözött irányzat János Zsigmond idején, 1568-tól az erdélyi négy bevett vallásfelekezet közé került.

ÚJSZERZEMÉNYI BIZOTTSÁG: A törököktõl visszafoglalt területeket visszaszolgáltatta korábbi tulajdonosainak, ha a birtok tulajdonjogát igazoló oklevéllel rendelkezett, és a birtok értékének 10%-át befizette a kincstárnak. Ezt a 10%-ot fegyverváltságnak nevezzük. Emellett feltétlen Habsburg-hûséget követeltek meg. A bizottság feladata az volt, hogy elérje, hogy minél kevesebb birtok kerüljön vissza a köznemesség kezébe. Ugyanakkor az idegen tábornokoknak, hadiszállítóknak, tisztviselõknek egész megyéket adományoztak.

VASVÁRI BÉKE a téli hadjáratot követõen a török újra támadott, de Montecuccoli vezetésével váratlan gyõzelmet arattak felettük. Az ezután kötött  szégyenteljes békekötés a vasvári béke1664-ben, amely a császáriak gyõzelme ellenére a törökök kezén hagyta minden hódítását. A török kezén maradt Várad, Érsekújvár és 4 felsõ-magyarországi vármegye. Erdélybõl a török és a császári katonaság is elvonult. A szerzõdõ kötelezték magukat arra, hogy tájékoztatják egymást a magyarok ellenséges terveirõl. Mivel a szentgotthárdi gyõzelem után a magyar közvélemény elõnyös békére számított, a béke felháborodást keltett, ami a Wesselényi-összeesküvésbe torkollott.

VÁRADI BÉKE: A kettõs királyválasztás (1526) utáni harcok megszüntetése érdekében Szapolyai János és I. Ferdinánd között Váradon létrejött szerzõdés. Mindkét fél megtarthatta a királyi címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a Habsburgok fõsége alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születnék. V. Károly segítségétõl tették függõvé a váradi béke nyilvánosságra hozatalát. Szapolyai 1540-ben fiát, János Zsigmondot tette meg örökösének, ezzel  érvénytelenítette a megállapodásokat. Ferdinánd, ismertette a szultánnal a béke tartalmát, s 1541-ben kísérletet tett az ország elfoglalására. Mindez az ország 3 részre szakadását eredményezte (1541.augusztus 29-én).

VÉGVÁRAK: a török veszély elhárítására épült várak Magyarországon. A török berendezkedés után szükségessé vált az országon belüli új védelmi vonal kiépítésetése. Az 1550-es évek közepétõl a bécsi Haditanács olasz hadmérnököket küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelõen átépítették a legfontosabb végvárakatat ( pl.Gyõr, Szigetvár, Eger). Legfõbb feladatuk a határok , az utak és vízi átkelõhelyek védése, az ellenség utánpótlásának megakadályozása, a lakosság és értékeinek megóvása volt. A végvárrendszer az Adriai-tengetõl Horvátországon és Szlavónián át, a  Dunántúlon keresztül egészen Erdélyig húzódott. A falsíkból kiugró bástyákat olasz- vagy fülesbástyát építettek rájuk. Ezekbõl tûz alá vehették a falakat megmászni igyekvõket, míg maguk védve voltak a belövések ellen. A drága kõvárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. Tölgyfagerendákat vesszõfonással kötötték egybe, közé földet döngöltek, majd - a tûz elleni védekezésül -kívülrõl sárral betapasztották.

VÉGVÁRI VITÉZEK: A végvári katonaság önálló társadalmi rétege (vitézlõ rend), amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el. Kivételt nyújtó privilégiumokra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg. A fõuraktól kezdve, a kisnemeseken át a jobbágyokig. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek. Innen származik a mondás: "Se pénz, se posztó". A végvári vitézek ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szõlõt hasítottak ki, s azt mûvelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. A bécsi udvar többször meg akarta szüntetni ezt a réteget, de ezek a próbálkozások fegyveres ellenállással jártak (ld. Thököly-felkelés).

VILAJET: legnagyobb területi-közigazgatási egység a Török Birodalomban. Több szandzsák alkotott egy vilajatet.

VITÉZLÕ REND: lásd.végvári vitézek

WESSELÉNYI-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS: A vasvári béke hatására 1665-1671 között kibontakozó Habsburg-ellenes mozgalom. A résztvevõk a császár elfogását tervezték, de csak a Felvidéken került sor fegyveres harcokra. Az összeesküvõk önmagukat adták fel Bécsben.

ZSITVATOROKI BÉKE: 1606 novemberében, Bocskai közvetítésével, I. Rudolf magyar király és a szultán között létrejött béke, amely a tizenötéves háborút zárta le. A két fél az elfoglalt területeit megtarthatta, de a Habsburgok nem fizettek többet adót. Egyszeri ajándékként azonban a császár 200 ezer forintot küldött a Portának. A békében  megállapodtak arról is, hogy várakat vívni, rabokat ejteni tilos, a jelenlegi rabokat kölcsönösen kiadják, a török adót a hódoltsági falvak bírái szedjék össze, ne a török katonák. Azon nemesek, akik a királynak nem adóznak, azok a töröknek se fizessenek adót, és vagyonukban és személyükben szabadok legyenek. A zsitvatoroki béke megkötéséhez a törökök gyengülése is hozzájárult. A törökök katonai erejét 1603-tól a perzsák támadásai, és a kisázsiai felkelések kötötték le.