nevab

NÉVLEXIKON
A-B

APAFI MIHÁLY (1661-1690): erdélyi fejedelem, aki a II. Rákóczi György halálát követõ zûrzavaros idõszakban került trónra, török támogatással. A Habsburg és a török nagyhatalom között egyensúlyozva, sikerült a rendet helyreállítania Erdélyben. A kormányzásban felesége Bornemissza Anna és Teleki Mihály kancellár segítette. Igyekezett kibújni a török követelõzések teljesítése elõl. Befogadta és egy ideig támogatta a Magyarországról Erdélybe menekült Thököly Imrét. Buda visszavétele után (1686) I. Lipót hadserege elismertette vele a Habsburg fenhatóságot.

BALASSI BÁLINT (BALASSA) (1554-1594): költõ. Részt vett a török elleni végvári harcokban. Egerben huszár hadnagyként szolgált 1579-1582 között. Vérfertõzéssel vádolták mert feleségül vette unokatestvérét Dobó Krisztinát. Botrányai miatt elõször Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. 1593-ban már ismét részt vesz a törökök elleni hadjáratokban. 1594-ben Esztergomban megsebesült s vérmérgezésben meghalt.

BARCSAI ÁKOS (1610-1661): erdélyi fejedelem 1658--1661 között. 1661-ben Kemény János legyõzte, lemondatta, majd megölette.

BASTA, GIORGIU (1544-1607): császári hadvezér a tizenötéves háború alatt. 1602-tõl az Erdély átvételét megkísérlõ császári seregek teljhatalmú fõparancsnoka, a tartomány kegyetlen kizsákmányolója. Mivel az állatokat elvette, a parasztok kénytelenek voltak saját magukat az skék elé fogni (Basta szekere). Uralmának Bocskai vetett véget.

BÁTHORI GÁBOR (1608-1613): erdélyi fejedelem. Botrányos magánéletével (pl. testvérszerelem) mind a törököt, mind az erdélyi rendek maga ellen hangolta, végül a hajdúk -árulónak tartván- megölték.

BÁTHORI ISTVÁN (1571-1586): erdély második fejedelme. 1576-1586 között lengyel király is. Az ország egyesítését Erdély és a Lengyel Királyság erejére alapozva akarta megvalósítani. 1571-1581 között legyõzte a livóniai háborúban IV. Iván Oroszországát. Nagy törökellenes lengyel, erdélyi, orosz szövetséget szrvezett, amikor váratlanul meghalt.

BÁTHORI ZSIGMOND (1588-1602): erdélyi fejedelem. A tizenötéves háború kitörésekor csatlakozott a törökellenes szövetséghez, de az országgyûlés ezt megakadályozta, s Báthori lemondott. A trónra való visszatérése után belépett a szövetségbe, visszafoglalta Lippát és Jenõt, befolyása alá vonta Moldvát és Havasalföldet, s gyõzött Gyurgyevónál 1595-ben. 1596-ban az egyesült Habsburg-erdélyi seregek vereséget szenvedtek Mezõkeresztesnél, így ismét lemondott két sziléziai hercegségért. 1598-ban ismét megszerezte a trónt, majd 1599-ben lemondott Báthori András javára, de 1601-ben ismét erdélyi fejedelemmé választatta magát. 1602-ben Basta császári generális legyõzte s végleg lemondott. Ingadozó politikája nagyban hozzájárült Erdély bukásához.

BELGIOJOSO, GIOVANNI: generális, Felsõ-Magyarország fõparancsnoka. Kassán mint a város fõkapitánya elvette az evangélikusok templomát, megtiltotta, hogy az emberek saját vallásuk szerint éljenek, kereszteljék gyermekeiket, kössenek házasságot és temessék halottaikat. Bocskait, hogy perbe tudja fogni, a rakamazi táborába hivatta, de nem jelent meg, hanem a hajdúk segítségével megkezdte fegyveres ellenállását. Belgiojoso erre Bocskai kereki várát kezdte ostromolni, de vereséget szenvedett Álmosdnál, s gyorsan kiszorult Felsõ-Magyarországból.

BETHLEN GÁBOR (1613-1629): erdélyi fejedelem. 1620-1621 között választott magyar király. Báthori Zsigmond udvarában nõtt föl. Késõbb Báthori Gábor tanácsadója lett, ám amikor az közeledett a Habsburgokhoz, török területre menekült. Szerepe volt a Bocskai felkelés kirobbantásában (1604). Az õ kezdeményezésére fogadta el a porta Bocskai fejedelemségét. A törökök fegyveres támogatásával szerezte meg a fejedelmi hatalmat, de az erdélyi rendek is megválasztották. Rendet és nyugalmat teremtett Erdélyben. Növelte a kincstár bevételeit, fölvirágoztatta az országot. Gyulafehérvárt kultúrális központtá fejlesztette és fõiskolát alapított. Külpolitikáját a török támogatás megõrzése, a protestáns hatalmakkal való együttmûködés és a Habsburg-ellenesség határozta meg. Négy hadjáratot indított a Habsburgok ellen a harmincéves háborúban: 1619-ben és 1620-ban a cseh felkelõkkel szövetségben, majd 1623-ban és 1626-ban. Az 1620-as besztercebányai országgyûlésen a magyar rendek királlyá választották, de az 1621-es nikolsburgi békében errõl lemondott. Az 1624-es és 1626-os békék a nikolsburgi békét erõsítik meg. Második felesége Brandenburgi Katalin volt.

BOCSKAI ISTVÁN (1557-1606): kelet-magyarországi fõúr, 1605-tõl erdélyi fejedelem, és Magyarország választott fejedelme. A szultán díszes koronát küldött neki. Az elsõ Habsburg-ellenes rendi felkelés vezetõje, a rendi önállóság és vallásszabadság helyreállítója. Miksa császár udvarában nõtt föl, s udvarhû alatvaló volt sokáig. Amikor a felségárulási perekben õ is sorra került a fegyveres ellenállást választotta. A hajdúk segítségével gyõzelmek sorát aratta (pl. Álmosd). Sikeres harcainak eredménye a bécsi béke (1606) az osztrákokkal; és a zsitvatoroki béke (1606) a Habsburgok és a Török Birodalom között, amely az ország mérhetetlen pusztulását okozó zizenötéves háborút zárta le. Politikai végrendeletében azt fogalmazza meg, hogy önálló Erdélyre addig van szükség, míg magyar király alatt meg nem történik az országegyesítés. Az egyesítésig viszont szükség van Erdélyre, hogy a rendek jogait érvényesíteni lehessen.