NÉVLEXIKON
C-J
CARAFFA, ANTONIO (1646-1693): olasz zsoldosvezér, a Szent Liga seregeinek egyik vezére, Felsõ-Magyarország katonai parancsnoka, 1688-ban elfoglalta Munkács várát, melyet Zrínyi Ilona védett. Rákényszerítette Apafi Mihályra, hogy ismerje el a Habsburg fenhatóságot Erdélyben. Nevét fõleg a debreceni és eperjesi kegyetlenkedései tették hirhedtté.
DÁVID FERENC: prédikátor. 1566-tól az unitárius (antitrinitárius vagy szentháromság tagadó) vallás terjesztõje. Báthori István bebörtönöztette, s a fogságban halt meg.
DÉVAI BÍRÓ MÁTYÁS: evangélikus prédikátor. Wittenbergben ismerkedett meg Luther tanaival, s 1531-tõl terjesztette Magyarországon azt. Magyar nyelven ábécéskönyvet és több hittankönyvet  is írt.

ESZTERHÁZY MIKLÓS (ESTERHÁZY) (1582-1645): nádor 1625-1645 között. A család vagyonának megalapozója. A Habsburgok híveként támogatta az ellenreformációt, szembeszált az erdélyi fejedelmek függetlenségi törekvéseivel, de a Habsburg abszolitizmussal szemben védte a rendi alkotmányt.

ESZTERHÁZY PÁL (ESTERHÁZY) (1635-1713): Magyarország nádora 1681-1713 között. Részt vett 1683-ban Bécs védelmében, és Buda visszafoglalásában 1686-ban. Védte a rendi alkotmányt, de az 1687-88. évi országgyûlésen elfogadtatta az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlését.

I. FERDINÁNDFERDINÁND, I. (1503-1564): 1526-tól magyar és cseh király, 1556-tól német-római császár. Bátyja V. Károly 1521-ben átengedte neki az osztrák örökös tartományok kormányzását. Mint Jagelló Anna férje magának követelte a magyar trónt a mohácsi csata után, így szembekerült Szapolyai Jánossal, akit szintén magyar királlyá választottak. Kettõjük harca eredményezte az ország két, majd három részre szakadását.

II. FERDINÁNDFERDINÁND, II. (1578-1637): nemet-római császár, magyar és cseh király. Az ellenreformáció és az abszolutizmus képviselõje. A harmincéves háborúban a cseheket Fehérhegynél (1620) legyõzte. Csehország önállóságát elvette, a protestantizmust üldözte. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek is megtámadták s kompromisszumos békét kellett kötnie velük.

FERDINÁND, III. (1608-1657): magyar király 1637-1657 között. A harmincéves háborúban a svéd és francia támadások nyomán békére kényszerült. A vesztfáliai békében 1648-ban visszaszorult a Habsburg császári hatalom a német fejedelemségekben. A linzi békében (1645) elismerte a magyar rendi jogokat és a protestánsok szabad vallásgyakorlását.

FRANGEPÁN FERENC: a Wesselényi összeesküvés egyik résztvevõje. Bár önként feladta magát az udvar kivégeztette.

FRÁTER GYÖRGYFRATER GYÖRGY (MARTINUZZI): pálos szerzetes, bíboros, politikus. 1528-tól I. János tanácsadója, 1534-tõl váradi püspök. Célja az ország egységének helyreállítása. Szerepe volt a váradi egyezmény aláírásában. János Zsigmond gyámjaként Izabellával az ország kormányzója. 1541-ben a török segírségét kéri I. Ferdinánd ellen, de azok csellel elfoglalták Budát. Ezután megpróbált kiegyezni Ferdinánddal (gyalui egyezmény), azzal a feltétellel, hogy kiûzi a törököt az országból. A nyírbátori egyezményben (1549) lemondatta János Zsigmondot és Izabellát, s 1551-ben behívta a Habsburgokat, de az osztrák hadak vezetõje Castaldó, nem bízva a barátban, megölette alvinci kastélyában.
ILLÉSHÁZY ISTVÁN (1541-1609): protestáns fõnemes, fõispán, nádor. 1603-ban a Habsburg udvar felségárulással vádolja, ezért Lengyelországba menekült. Hazatérve csatlakozott a Bocskai felkeléshez, és szerepe volt a bécsi béke (1606) megkötésében. Elkobzott birtokait visszakapta, s 1608-tól Magyarország elsõ protestáns nádora lett.

XI. INCEINCE, XI. (1611-1689) (BENEDETTO ODESCALCHI): pápa 1676-1689 között. Nagy összegekkel segítette I. Lipót török elleni harcait. Szerepe volt a Szent Liga létrehozásában, s ezzel Magyarország felszabadításában.

JAGELLÓ IZABELLA (1519-1559): magyar királyné, Szapolyai János felesége. Férje halála (1540) után, János Zsigmond gyámja Fráter Gyöggyel. Buda elfoglalása után 1541-ben Gyulafehérvárra ment, de Fráter György lemondatta 1551-ben. 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták, és haláláig fia nevében kormányzott.

JÁNOS, I. (SZAPOLYAI): Szapolyai János

JÁNOS ZSIGMONDJÁNOS ZSIGMOND (II. JÁNOS) (1540-1571): Magyarország királya 1540-1570, Erdély elsõ fejedelme 1556-1571 között. A hatalmat helyette 1551-ig Fráter György, 1559-ig anyja Jagelló Izabella gyakorolta. 1551-ben az I. Ferdinánddal kötött szerzõdés értelmében lemondott a trónról, de 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták. 1570-ben a speyeri egyezményben lemondott a királyi címrõl. Hamar áttért a lutheránus, majd a református végül az unitárius vallásra s ezzel hozzájárult az erdélyi vallásszabadsághoz.

I. JÓZSEFJÓZSEF, I. (1678-1711): német-római császár, cseh és magyar király 1705-1711 között. Uralkodása alatt zajlott a spanyol örökösödési háború és a Rákóczi-szabadságharc is. 1707-ben az ónodi országgyûlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. 1711-ben néhány nappal a szatmári béke elõtt meghalt, így azt öccse III. Károly írta alá.
VISSZA AZ A-B-reTOVÁBB A K-L-re