NÉVLEXIKON
M-R

II. MÁTYÁSMÁTYÁS, II. (1557-1619): magyar király 1608-tól, cseh király 1611-tõl, német-római császár 1612-tõl. 1608-ban hadsereggel kényszerítette bátyját I. Rudolfot, hogy mondjon le Magyarország, Morvaország, Ausztria vezetésérõl. 1612-ben sikertelen kisérletett tett Erdély megszerzésére. Uralkodása alatt országaiban megerõsödtek a rendek.

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536-1572): hitvitázó, Debrecen (kálvinista Róma) református püspöke. Az egri püspökkel hitvitába keveredõ egri várvédõk kérésére fogalmazta meg a debrecen-egervölgyi hitvallást, amelyben tömören megfogalmazza a kálvinizmus legfontosabb tanításait.

I. MIKSAMIKSA, I. (1527-1576): magyar király (1564-1576), német-római császár. Uralkodása elsõ éveiben János Zsigmonddal és a törökkel harcolt. Az 1568-as drinápolyi békében elismerte a törökök hódításait, és évi 30 ezer arany adó fizetésére kötelezte magát. A speyeri egyezményben (1570) János Zsigmonddal egyezett meg, aki Magyarország urának ismerte el. Erdélyt azonban nem tudta megszerezni mert a rendek Báthori Istvánt választották meg fejedelemmé. A lengyel koronát szintén sikertelenül próbálta megszerezni Báthorival szemben. Rokonszenvezett a lutheri reformációval.

MONTECUCCOLI, RAIMONDO (1609-1680): olasz származású császári hadvezér, Zrínyi Miklós ellenlábasa. 1664-ben csak a már Bécs ellen vonuló törökökkel veszi fel a harcot Szentgotthárdnál, ahol fényes gyõzelmet aratott.
NÁDASDY FERENCNÁDASDY FERENC (1625-1671): országbíró, a Wesselényi összeesküvés egyik vezetõje. Mûvelt, tudományokat kedvelõ, mûpártoló fõúr volt. Oratio (1668) címû mûvében I. Lipót abszolutizmusát támadta. Az összeesküvés leleplezése után Bécsben lefejezték.
 
 
 


PÁZMÁNY PÉTER (1570-1637): bíboros, 1617-tõl esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció kiemelkedõ alakja. Protestáns köznemesi családból származott, de fiatalon katolikus lett, s belépett a jezsuita rendbe. A protestánsok visszatérítését az arisztokráciánál kezdte. Bécsben papnevelõ intézetet, Nagyszombaton egyetemet alapított. Erõteljes nyelvezetû hitvitázó iratai komoly szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében.

I. RÁKÓCZI FERENCRÁKÓCZI FERENC, I. (1645-1676): választott erdélyi fejedelem, de a török nem engedte meg, hogy elfoglalja trónját. Zrínyi Ilona férje. Részt vett a Wesselényi Ferenc által vezetett felkelésben. Halálra ítélték, ám udvarhû és buzgó katolikus édesanyja (Báthori Zsófia) 400 ezer arannyal megváltotta.
 


II. RÁKÓCZI FERENCRÁKÓCZI FERENC, II. (1676-1735): erdélyi fejedelem (1704-1711), a magyarországi rendek vezérlõ fejedelme (1705-1711), a kuruc szabadságharc vezetõje. Anyja Zrínyi Ilona, apja I. Rákóczi Ferenc, akit fiatalon elveszített, mostoha apja Thököly Imre. Családjától 12 évesen szakították el. Gyámja Kollonich Lipót a jezsuitáknál taníttatta Csehországban. Már mint birodalmi herceg vette el feleségét 1694-ben, Sarolta Amália  hesseni hercegnõt, s Magyarországra jött. Sáros vármegye fõispánja lett. Az 1697-es hegyaljai felkelés elõl Bécsbe siet, hogy ne kerüljön gyanúba. Hazaérkezve szembesült a megtorlással és megismerkedett Bercsényi Miklóssal, akivel együtt Habsburg-ellenes felkelést szerveztek, és segítséget kértek XIV. Lajos francia királytól. Árulás miatt a bécsújhelyi börtönbe zárták, ahonnan felesége segítségével elmenekült a lengyelországi Brezán várába. A tiszaháti felkelés parasztvezetõi itt keresték fel, hogy legyen a  vezetõjük. 1703-1711 között küzdött az ország önállóságáért. 1704-ben a gyulafehérvári országgyûlés Erdély fejedelmévé, a szécsényi országgyûlés Magyarország vezérlõ fejedelmévé választotta. 1707-ben az ónodi országgyûlés trónfosztottá nyílvánította a Habsburg-házat. A szabadságharc bukásakor felkínálták neki a kegyelmet, de õ az önkéntes számûzetést választotta. Az emigrációban írta Emlékiratait és a Vallomásait. A törökországi Rodostóban halt meg. Hamvait 1906-ban hozták haza és a kassai dómban helyezték el.

I. RÁKÓCZI GYÖRGYRÁKÓCZI GYÖRGY, I. (1630-1648): erdélyi fejedelem Bethlen Gábor után. Belpolitikában és a külpolitikában is Bethlen Gábor politikáját folytatta. A kincstári birtokokra alapozva erõs központi hatalmat épített ki. A svédek oldalán, a Habsburgok ellenfeleként bekapcsolódott a harmincéves háborúba. 1644-ben hadjáratot vezetett III. Ferdinand ellen, de már 1645-ben békét kötöttek Linzben. Feleségével, Lórántffy Zsuzsannával együtt támogatta a református egyházat.

II. RAKÓCZI GYÖRGYRÁKÓCZI GYÖRGY, II. (1621-1660): erdélyi fejedelem 1648-1660 között. Feleségül vette Báthori Zsófiát, így a Báthori bírtokok is a Rákóczi család bírtokába jutott. 1653-ban hûbéri függésbe vonta Havasalföldet és Moldvát. Célja, hogy megszerezze a lengyel trónt. Svéd szövetségben, a porta ellenére, 1657-ben megtámadta Lengyelországot. Szövetségesei távozása után seregével tatár fogságba esett. Visszatérve Erdélybe megfosztották fejedelmi címétõl, s 1660-ban a szászfenesi csatában halálosan megsebesült.

RÁKÓCZI ZSIGMOND (1544-1608): erdélyi fejedelem 1607-1608 között. 1604-ben Bocskai Istvánhoz csatlakozott, s 1605-ben Erdély kormányzója lett. 1607-ben erdélyi fejedelemmé választották, de 1608-ban lemondott mert a hajdúk Báthori Gábort támogatták.

I. RUDOLFRUDOLF, I. (1552-1612): magyar és cseh király (1576-1608), II. Rudolf néven német-római császár (1576-1612). Spanyolországban nevelkedett, mûvelt de kedélybeteg uralkodó volt, akin élete végére eluralkodott az elmebaj. A tizenötéves háborúban megkísérelte kiszorítani Magyarországról a törököket, de az elhúzódó harcok és a zsoldosok garázdálkodásai miatt a rendek szembefordultak vele. Az 1604-ben kezdõdõ Bocskai felkelés kompromisszumos békével zárult (1606. bécsi béke). 1606-ban zárták le a tizenötéves háborút is a zsitvatoroki békével. Öccse I. Mátyás a rendekkel szövetkezve lemondatta.
VISSZA AZ K-L-reTOVÁBB AZ S-Z-re