nevs-z

NÉVLEXIKON
S-Z

SAVOYAI JENÕ (1663-1736): francia származású császári fõvezér. Részt vett Bécs felmentésében és Buda visszafoglalásában. Gyõzelmeket aratott a törökök fölött Zentánál (1697), Péterváradnál (1616) és Belgrádnál (1717). A spanyol örökösödési háborúban többször legyõzte XIV. Lajost. Ráckevei bírtokán barokk kastélyt építtetett.

SOBIESKI JÁNOS (1674-1696): lengyel király, Bécs egyik felmentõje, a Szent Liga egyik megalapítója.

SYLVESTER JÁNOS (1504-1551): a magyarországi reformáció kiemelkedõ alakja. Magyar nyelvre fordította az Újszövetséget, s magyar nyelvkönyvet is szerkesztett.

SZAPOLYAI JÁNOS (I. JÁNOS) (ZÁPOLYA) (1487-1540): magyar király 1525-1540 között, erdélyi vajda 1510-1520. 1526-ban õ is a török ellen vonul az erdélyi sereggel, de nem ér oda idõben. November 5-én a köznemesség királlyá választotta. Decemberben viszont a bárók I. Ferdinándot választották meg (kettõs királyválasztás). A teljes királyság megszerzéséhez igénybe vette I. Szulejmán szultán segítségét. 1538-ban Váradon a két király kölcsönösen elismerte egymás királyságát, s Szapolyai igéretett tett, hogy halála után az ország a Habsburgoké lesz. 1540-ben azonban fia született Jagelló Izabellától, János Zsigmond, akit örököséül jelölt ki.

SZULEJMÁN (TÖRVÉNYHOZÓ) (1494-1566): török szultán 1520-1566 között. Alatta éli az Oszmán Birodalom a fénykorát. Három fõ irányban hadakozott: Magyarországon, a Földközi-tengeren a spanyolokkal, és Perzsiában. 1529-ben sikertelenül ostromolja Bécs várát. Birodalmához csatolta Rodoszt, Bagdadot, Jemen vidékét és Észak-Afrikát Marokkóig. Érdeke volt Magyarország megosztottsága, ezért Szapolyai Jánost és János Zsigmondot is támogatta a Habsburgok ellen. Szigetvár ostrománál halt meg.

THÖKÖLY IMRE (1657-1705): a kurucok vezére, 1682-1685 között Felsõ-Magyarország fejedelme. 1678-tól a kuruc mozgalom vezetõje, elfoglalta a Felvidéket, ahol Kassa központtal létrehozta fejedelemségét. A török Bécs alatti veresége (1683) és a magyarországi hadjárat hatására hívei elhagyták, s kiûzték az országból. 1685-ben a váradi pasa elfogta, hogy vele békét tudjon kicsikarni az osztrákoktól. Hamar szabadon bocsátották s 1690-ben rövid idõre megszerezhette Erdélyt. Az 1699-es karlócai békéig a török oldalán harcolt, 1701-tõl számûzetésben élt.

WESSELÉNYI FERENC (1605-1667): nádor 1655-1667 között. Nagyszombaton a jezsuitáknál tanult. A Habsburgok oldalán harcolt a törökök ellen. 1646-ban grófi rangra emelték, 1647-ben felsõ-magyarországi fõkapitány, 1655-tõl pedig nádor. Az 1664-es vasvári beke után más fõurakkal (Zrínyi Péter, I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc) együtt Habsburg-ellenes összeesküvést szerveztek, ám Wesselényi a felkelés elõtt meghalt.

ZRÍNYI ILONA (1643-1703): grófnõ, I. Rákóczi Ferenc felesége. Házasságukból született II. Rákóczi Ferenc. 1682-ben feleségül ment Thököly Imréhez. 1685-töl három évig védte Munkács várát Caraffa seregeitõl. A vár feladása után 1691-ig fogságban tartották, majd követte férjét a törökországi számüzetésbe.

ZRÍNYI MIKLÓS (1508-1566): horvát bán, 1651-tõl szigetvár kapitánya. Több csatában gyõzött a törökök ellen. 1566-ban 2500 katonájával egy hónapig védte szigetvárt a Bécs ellen vonuló Szulejmántól. 300 emberével kitört a lángoló belsõ várból s meghalt.

ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664): költõ, hadvezér, politikus, hovát bán 1647-1664 között. Gratzban, Bécsben, Nagyszombatban tanult. Irodalmi, hadtudományi munkásságát a török elleni harcnak szentelte. 1661-ben Bécs tiltakozása ellenére felépíttette a Muraköz védelmére Új-Zrínyivárat. Az 1663-1664-es török hadjáratkor rövid idõre a magyarországi hadak fõvezére. Sikerei után ellenlábasára Montecuccolira bízták a fõvezérséget. Az 1664-es téli hadjáratában felgyújtotta a 6 km-es eszéki hidat, amely a török utánpótlást biztosította. A vasvári béke után vadászbaleset áldozata lett. Fõ politikai elképzelése: nemzeti királyság, állandó nemzeti hadsereggel. Fõbb mûvei: Szigeti veszedelem, Tábori kis tracta, Vitéz hadnagy, Elmélkedések Mátyás király életérõl, Az török áfium ellen való orvosság.

ZRÍNYI PÉTER (1621-1671): horvát bán 1665-1670 között, Zrínyi Miklós öccse. Harcolt a török ellen, majd 1666-ban bekapcsolódott a Wesselényi Ferenc-féle Habsburg-ellenes rendi mozgalomba. 1670-ben elfogták s Bécsújhelyen kivégezték.